Szuezi csatorna


Az elkövetkező tengeri napok második napján a Szuezi csatornán keresztül hagyjuk el a Vörös tengert és érkezünk meg a Földközi tengerre.

Először visszahajóztunk az Aqaba öbölből a Vörös tengerre, ahol folytattuk utunkat Szuez városa felé, ahol  a csatorna kezdődik. Egy nap tengeri hajózás után, előzetes tájékoztató szerint másnap hajnalban 5:35 körül érjük el a csatorna bejáratát, itt fekszik Szuez városa.

Még sötét volt, amikor álmosan, kávéval a kezünkben kerestük a helyet, ahonnan végignézhetjük, hogyan hajózunk be a csatornába.

Végül  a 11. emeleti felső fedélzetet választottuk, itt védve voltunk a széltől, viszont a 180 fokos panoráma biztosította, hogy mindent jól lássunk. Más hajókkal együtt vártunk az öbölben az engedélyre, hogy elindulhassunk.

A Szuezi csatorna története

Szuezi-csatorna  a Sínai-félszigetnyugati részén épült tengeri csatorna. Hossza 163 km, a legkeskenyebb részén 300 m széles. Ez a mesterséges vízi út Egyiptomban a Földközi-tengeri Port Szaíd és a Vörös-tengeri Szuez városokat köti össze.

Az első próbálkozás egy modern csatorna építésére Bonaparte Napóleon egyiptomi expedíciójából származik, aki így akarta elérni, hogy Anglia kereskedelmi hátrányba kerüljön.  Akkor azt állapították meg (mint később kiderült, hogy hibásan), hogy a  Földközi-tenger és a Vörös-tenger szintjének eltérése mintegy 10 méter, ami túlságosan nagy, így a zsilip nélküli csatorna megvalósítása lehetetlen. A munkálatokat felfüggesztették.

Évtizedekkel később, 1846-ban egy francia tudósokból alakult társulás ismét tanulmányozta a csatorna megvalósításának lehetőségét. Egy új méréssel bebizonyították hogy nincs komoly különbség a tengerek szintje között.

1859. április 25-én kezdték meg az építkezést és a mintegy 10 évig tartott.  50 ezer munkás dolgozott az építkezésen 10 éven keresztül, csak az ivóvizet 3000 teve szállította. A munkák kezdetben kézi erővel folytak, a földet kosarakban szállították el, később gőzhajtású kotrógépek rakták az ipari vasút vagonjaiba. A csatorna hivatalos megnyitójára 1869. november 16-án került sor.

Megjegyzem, elképzelhetetlen számomra ilyen mennyiségű föld mozgatása. Van egy kis kertem, abban van egy kicsi dombocska, az egész kb 1,5-2 méter átmérőjű és talán 50 cm magas – és tudom, mi földet hordtunk oda… Ezt az tudja igazán felfogni, aki már lapátolt valamennyi kupac földet… Mikre képes az ember hosszú, kitartó munkával!
, melyen a világ minden tájáról hatezer híres meghívott vett részt.

A csatorna megnyitása előtti időkben az áruk szállítása a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között gyakran a hajókból való kirakodással és a szárazföldön való áthordással járt együtt.

  • A csatorna nyolcezer kilométerrel és 30 nappal rövidítette meg az Európa és Dél-Ázsia közti hajóutat, mert nem kellett Afrikát megkerülni

Behajózunk a Szuezi csatornába

Végre elindultunk az előttünk haladó MSC hajó után, szép lassan a csatorna bejárata felé. A kétoldalt bójákkal kirakott, viszonylag szűk “úton” kellett navigálni. Egyszer csak a hajó elkezdett dudálni, először rövidebbeket, aztán egyre hosszabbakat. Akkor vettük észre, hogy előttünk, pontosan az útvonalunk közepén, mozdulatlanul áll egy kisebb hajó vagy csónak… Bár lassan haladtunk, de félelmetesen közeledtünk felé. Ekkor kapcsoltam be a kamerát

Szerencsésen elkerültük az ütközést, a videón nem látszik olyan közelinek, mint, ami valójában volt, szóval elég izgi volt az egész…

Elhárult az akadály és mi beúsztunk a csatornába. Érdekes élmény volt, bár a legkeskenyebb részen is 300 méter körüli széles a csatorna, a hatalmas hajón úgy éreztük néha, hogy alig férünk el…

Szép lassan, mondhatnám méltóságteljesen haladtunk el Szuez városa mellett.

Ekkorra már teljesen kivilágosodott. Fentről ráláttunk a hajó orrában lévő helikopter leszálló pályára,ami normál esetben le van zárva az utasok elől. Most viszont, hogy még nagyobb élmény legyen a Szuezi csatornán való hajózásunk, megnyitották. Természetesen mi is lementünk.

A Keserű tavak (Bitter Lake)

Kb. 2 óra hajózás után elértük, előbb a Kis Keserű tavat (Little Bitter Lake), majd a Nagy Keserű tavat (Great Bitter Lake) lásd fentebb a térképet. A csatornát két részre, északi és déli részre osztja ez a 250 km² kiterjedésű sós vizű tó, összekapcsolván a Földközi-tengert és a vörös-tengeri Szuezi-öblöt. Mivel a csatorna nem zárt, a tengervíz szabadon áramolhat a tóba a párolgási veszteség pótlására. A tónak puffer szerepe is van, csökkenti az árapályáramlások hatását. Tulajdonképpen ezek a tavak határozták meg a csatorna útvonalát, ezeket felhasználva alakították azt ki.

Itt van lehetőségük a hajóknak horgonyt vetni,mint látható a fotókon, most is volt elég sok hajó.

Bár elég nagy volt a menetszél, viszont, ahogy kisütött a nap, pillanatok alatt melegedett az idő – elhihetitek, ha már nekem is melegem volt! Így aztán egy gyors átöltözés, jobban mondva, vetkőzés 🙂 után folytattuk a nézelődést és a fotózást.

A Szuezi csatorna fontos szerepe

A csatorna stratégiailag nagyon fontos szerepet játszott és játszik mind a mai napig, ezért nem csoda, hogy folyamatosan többen is próbálták megszerezni a fennhatóságot felette.

1936-os brit–egyiptomi szerződésben Nagy-Britannia ragaszkodott a csatorna feletti ellenőrzés megtartásához. 1951-ben Egyiptom felbontotta a szerződést, majd 1954-re a britek beleegyeznek a csapatok kivonásába.

Az 1967-es hatnapos háború és az 1973-as arab–izraeli háború eseményei miatt a csatorna 1975. június 5-éig zárva volt.

Jelenleg nemzetközi megfigyelő erők (Multinational Force and Observer) (MFO) (többségében amerikai katonák) ellenőrzik a Sínai-félszigetet. Miután 1979-ben az ENSZ csapatok mandátuma lejárt, tárgyalások kezdődtek új megfigyelő erők felállítására. 1981-ben felállították az MFO-t, összhangban a többlépcsős izraeli csapatkivonással. Ezek a megfigyelő erők nem ENSZ irányítás alatt állnak, hanem az Egyesült Államok, Egyiptom, Izrael, és további részt vevő nemzet közötti egyezmény alapján működnek.

Ahmed Hamdi közúti alagutat

A Szuezi csatorna két partja közötti közlekedésre többféle megoldást találtak.

1980-ban adták át a csatorna alatt átvezető Ahmed Hamdi közúti alagutat a Nagy-Keserű-tótól délre. Szivárgási problémák miatt egy új, vízhatlan alagutat építettek a régi belsejében 1992 és 1995 között.

El-Ferdán vasúti híd

El-Ferdán vasúti híd Iszmáilija városától 20 km-re északra. A 340 m fesztávjával a leghosszabb forgóhíd a világon.  Építését 2001-ben fejezték be. Az előző híd megsemmisült az 1967-es arab-izraeli konfliktusban.

Régen, a hajók egyszerre csak egy irányba haladhattak a csatorna kapacitása miatt, de 2015-ben elkészült és átadásra került a csatorna második ága, az új szuezi csatorna, ami lehetővé teszi a folyamatos forgalmat mindkét irányba.

A jobb felső képet csináltam én. Itt már 2 ágon fut a csatorna és a mi águnkról csak ilyen fotót tudtam készíteni.

A Szuezi csatorna híd

A leglátványosabb híd azonban a Szuezi-csatorna-híd, azaz Egyiptomi-Japán barátság híd, mely Mubárak béke híd néven is ismert, egy magas-vezetésű rögzített közúti híd Kantaránál (a város neve arabul hidat jelent). A kábelfeszítésű híd 70 méter magasan ível át a csatorna felett és a  fő tartópillérek magassága 154 m. A híd teljes hossza 9 km, melyből 5 km a rávezető utak és 4 km a kábelfüggesztésű híd hossza. A japán kormány segítségével épült és 2001 októberében adták át.

Mondanom sem kell, hogy mindenki a fedélzetre sietett, mindenki látni akarta ezt a kecses építményt! Én is! 🙂

Éppen előre értem, hogy egy gyorsított felvétellel megörökítsem, ahogy áthaladunk a híd alatt.

Aztán futás hátra, hogy a hátsó fedélzetről is csináljak egy felvételt, amin remélhetőleg a teljes híd látható.

Innen már csak néhány óra és késő délután elérjük a Földközi tengert.

Persze, most sem tétlenkedtem, mindig találtam valami fotózni valót. Pl. ezt a pontonhidat, amelyből egészen sokat láttunk. Ahogy a hajók elhaladnak, befordítják ezeket és így biztosítják az ideiglenes átkelést a csatornán.

Még néhány fotó:

Természetesen még rengeteg fotót csináltam és mire délután 4 után elértük a Földközi tengert, Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen hajnali 5 óra előtt keltem, és azóta,néhány rövid ideig tartó ülésen kívül végig álltam a napot.

Bevallhatom, nem gondoltam, hogy ennyire végig fogom élvezni a Szuezi csatornában történő utazást, olyan sok látnivaló, érdekesség, különleges látvány kísért bennünket, hogy nagyon hamar eltelt ez a nap!

A következő fotón már elértük a Földközi tengert és egy utolsó pillantást vetünk a Szuezi csatorna  és a Földközi tenger találkozásánál elterülő Port Said városára.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.