Petra – Jordánia

Petra már régen rajta volt a bakancslistámon, de aztán mindig elmaradt. Most, ha őszinte akarok lenni elsősorban Petra miatt foglaltuk le ezt az utat, s így először jutunk el Jordániába.

Jordánia

Jordánia (arabul الأردن al-Urdunn) hivatalosan Jordán Hásimita Királyság ázsiai, közel-keleti arab ország, a Jordán folyó keleti oldalán. Ősi műemlékek, természetvédelmi területek és tengerparti üdülőhelyek jellemzik.  A híres régészeti lelőhelye, Petra, a Nabatean fővárosa mintegy 300 B.C. Egy keskeny völgyben fekszik, ahol sírok, templomok és műemlékek kerültek a környező rózsaszín homokkő sziklákba, Petra a “Rose City” nevet kapja.

Fővárosa Ammán. Északról Szíria, északkeletről Irak, délkeletről Szaúd-Arábia, délnyugatról az Akabai-öböl, nyugatról pedig Izrael és a Palesztinához tartozó Ciszjordánia határolja. Jordánia lakossága nagyrészt az iszlám vallás követője, a hivatalos nyelv az arab. Jelenleg II. Abdulláh királyaz államfő.

A Vörös tengerről a mélyen szárazföldbe nyúló Aqaba vagy Eliat öblön keresztül lehet megközelíteni Aqaba-t. Használják mind a két nevet, mert az öböl végén egymás mellett fekszik a két város. Eliat Izraelben, Aqaba pedig Jordániában. A két országot pedig a Jordán folyó választja el egymástól. Az öböl hossza 160 km és partján 4 ország osztozik, Egyiptom, Izrael, Jordánia és Szaud-Arábia.

Innen autóval lehet megközelíteni Petrát, ami kb. 130 km – kb. 2 órás autóút.

Még meg sem érkeztünk Aqaba-ba, Jordánia egyetlen hatalmas kikötővárosába, máris akadt egy kis gond. Még otthonról lefoglalta a párom a Petra-ba szervezett kirándulást, de most derült ki, hogy nem kapták meg az adatainkat, így eladták a helyünket – emlékeztek, ez volt a fő oka, hogy eljöttünk erre a hajóútra.

Na, a drágám bevetette az összes rábeszélő képességét, elmondta a szervező iroda munkatársának, hogy őt az “asszony megöli, ha kiderül, hogy nem tudunk menni a túrára” 🙂

Ezért vagy nem, de rögtön meg is nyugtatták, hogy lehet, hogy nem a 20 személyes kisbusszal, de egy 4 személyes autóval mindenképpen el tudnak vinni bennünket, csak találni kell még magunk mellé 1 párt. Na, nemsokára kiderül, mi lesz – egy biztos, muszáj eljutnunk Petra-ba!

Érkezés Aqaba-ba

Közben közeledtünk az öböl végéhez, csináltam is egy gyorsított felvételt, ahogy megérkezünk.

Igyekeztünk a leszállással, hogy minél előbb elindulhassunk. Hamar meg is találtuk az utazási iroda képviselőjét, aki nagyon kedvesen üdvözölte Mr. Richardot és betessékelt bennünket a kisbuszba… Hát, ezért kár volt aggódni..

Az útitársaink is hasonlóan gondolkoztak, mint mi (már mint a gyors indulást illetően), így pár perc alatt már tele is volt a mi kis buszunk, egy rövid megálló a városban lévő irodánál, ahol kifizettük az utat – és máris “száguldottunk” (na, nem éppen, egyrészt 100 km/h volt megengedve a busznak, másrészt az utak állapota is hagyott némi kívánnivalót maga után) Petra felé.

A kísérőnk nagyon felkészülten, szinte végig beszélte az utat, rengeteg infót megosztott velünk.

Petra története

A Vörös-tenger és a – geográfusok és a jordánok által egyaránt tóként kezelt – Holt-tenger között fekszik. Ugyan a régiót már több ezer éve lakják emberek, de a Római Birodalom idején vált fontos üzleti központtá, amikor a nabateus nép kihasználta, hogy a kínai selyemkereskedelem, indiai fűszerkereskedelem és arábiai tömjénkereskedelem útvonala ezt a területet is érintette.

Az úton kietlen táj, sok hegy, kő, minimális növényzet, néhány legelő kecske.. Települések is nagyon ritkán vannak.

Nem sokkal Petra előtt megálltunk egy rövid egészségügyi pihenőre, illetve szuvenír vásárlásra… Itt megint felhívta a figyelmünket a vezetőnk, hogy csináljunk fotót a buszról, illetve megadta a telefonszámát, mert Petrában nagyon sokan leszünk, ha elkeveredik valaki, legyen segítségünk.

A nabateusok és Petra

A régészeti kutatások eredményei szerint Petra környéki völgyterület időszakosan, már a kőkorszak (I. e. 9. évezred) óta lakott volt.  A Biblia alapján a térséget I. e. 1500 körül a hurrik majd az edomiták népesítették be. Az I. e. 6-5. század között a nabateusok hódították meg és ellenőrzésük alá vonták a selyemút Damaszkusztól az Akabai-öbölig húzódó szakaszán folyó kereskedelmet.  A nabateusok – Szábai hagyományaikat követve – az észak-déli karavánút védelmezői, valamint a völgyben pihenő karavánok és áruik őrzői lettek. A karavánokra kirótt adókból és az ellátásukra fordított szolgáltatásokból gazdagodtak meg. Később maguk is kereskedni kezdtek; fő árucikkük az élelem és az ivóvíz mellett a dél-arábiai tömjén volt. A tömjénfa gyantája különösen értékes vallásos áldozati ajándék és gyógyhatású szer volt az antik világban. Ám a kor minden luxuscikke – fűszerek, selyem, elefántcsont, szőrme és bőr, igazgyöngy és ezüst– eljutott ide.

Aztán, pár perc után egy fotóra álltunk meg, mindjárt látjátok, miért.

Petra virágkora

Petra i. e. 200 – i. sz. 100 között élte virágkorát.  a nabateusok a kőfalakból faragták ki elegáns, monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat.

Tökélyre fejlesztették fazekas, kőfaragó és ciszternaépítő tudományukat. A sziklák között fakadó patak vizét ötletes felszíni és föld alatti csatornákból és víztározókból álló rendszerrel vezették a városba, hogy a rendelkezésre álló víz minden cseppjét megőrizzék. A város felvirágzásával a politikai hatalom is megszilárdult.  Ekkoriban a városnak mintegy 20 000–30 000 lakosa lehetett.

A legenda

A keresztény vallás terjedésekor honosodott meg az a legenda – amelyről az Ószövetség is beszámol –, hogy Kánaán földjének keresése közben Mózes és népe áthaladt Edom (jelentése: vörös – egyik feltételezés szerint innen származik a neve) területén. Ám a zsidók megjelenését az edomita uralkodók veszélyesnek vélték és megtiltották, hogy megpihenjenek földjükön. Ezért Mózes egy rejtett völgybe vezette őket, forrást fakasztott a sziklából, hogy a fáradt és szomjazó nép felfrissülhessen. Fivére, Áron itt halt meg, és itt temették el a hegy tetején. Így kapta a Petrába vezető déli völgy a Vádi Músza – „Mózes völgye” elnevezést, a várost tápláló forrás a „Mózes-forrás”, és a mai városromok közelében lévő magaslat, ahol Mózes testvérének, Áronnak a sírja állt, a Dzsebel Hárún („Áron hegye”) nevet. Az 1500 méter magas hegyen álló sír fölé a bizánci időkben kis kápolnát építettek, ahonnan szép kilátás nyílik a petrai sziklavölgyre.

Közben megérkeztünk Petrába. Az utolsó pár száz métert már csak lépésben tudtuk megtenni, olyan nagy forgalom volt a szűk utcákon. A következő fotókon már a bejárat látható, itt vártunk, amíg a vezetőnk megvette a belépőjegyeket.

Egyébként a túra 120 €/fő volt, a belépőjegy 50 JD (1 Jordán Dínár = ~400.- Ft), de ez benne volt a túra árában.

Petra hanyatlása

A város lassú hanyatlásának első jelei, i. e. 59–30 idején mutatkoztak. Ekkor,  Petrától északra eső karavánutak nyíltak meg, és élénkülni kezdett a tengeri szállítási forgalom. Az utolsó nabateus király II. Rabel (70-106) elhagyta Petrát és birodalma északi nagyvárosába tette át székhelyét, de gazdasági befolyását már nem tudta megerősíteni. 106-ban Traianus császár végleg meghódította a nabateus királyságot. Petra kereskedelmi kapcsolatai leépültek, és az új karavánutak fölötti felügyeletet más város vette át. Bár a város korábbi tekintélye megkopott, építészetileg ez idő alatt is fejlődött. Ekkor épült a római színház, az oszlopokkal határolt út – a cradus maximus, diadalívek, új fürdők. Egy évszázaddal később az építkezéseknek vége szakadt.

Két nagy földrengés is pusztította a várost, A 7. századi iszlám terjeszkedés során az arab hódítók 663-ban elűzték a városlakókat, és Petra egykor ragyogó építményeinek jelentős részét lerombolták.

A keresztes háborúk idején, 1099 és 1291 között még stratégiai szerepet töltött be, de a Jeruzsálemi Királyság elfoglalása után elnéptelenedett.

Petra újra felfedezése

A keresztes háborúk után közel 500 éven keresztül egyetlen európai sem jutott el Petrába.  Johann Ludwig Burckhardt  1812-ben, svájci felfedező hívta fel rá újra a figyelmet.

Több mint 100 évvel később, 1916-ban, az első világháború alatt a brit katonai érdekek szolgálatában itt harcoló Arábiai Lawrence (Thomas Edward Lawrence összekötő feladatot teljesített a török uralom ellen fellázadt Fejszál ibn Huszejn sejk mellett) látogatott el ismét Petrába. A bölcsesség hét pillére című, önéletrajzi ihletésű könyvében így ír:

Petra a világ legcsodálatosabb helye, csak akkor tudjátok meg, mihez hasonlít, ha odamentek és megnézitek
Thomas Edward Lawrence

Petra régészeti feltárása a 20. században, az 1920-as években vette kezdetét. Valamivel később a turisták előtt is megnyílt a lehetőség a romváros látogatására. Az újabb nagy lökés Petra világhírű  ismertsége felé Steven Spielberg adta meg, aki az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című film csúcsjeleneteit itt forgatta.

Petra – közel 3 órás séta

Amikor megláttam a turista térképet, már egyértelmű volt, hogy most csak egy kis ízelítőre lesz elég időnk, hiszen kb. 3 óra állt rendelkezésünkre a felfedezésére.

Először egy kb. 600-800 métert sétálunk a kanyon bejáratáig. Itt temetkezőhelyek sorakoznak – persze mind a vörös sziklába faragva.

Majd elérjük a kanyon bejáratát, ez szerintem a filmekből mindenkinek ismerős, de a valóságban szembesülünk vele, hogy milyen méretekről is van szó. Mondanom sem kell, hogy rengeteg fotót készítettünk és nagyon nehéz volt választani közülük….

A híres Kincstár

A Siq végén, a vékony hasadékban pillanthatjuk meg a Kincstár egyik oszlopát, majd ahogy megyünk közelebb, tárul elénk a kis téren a sziklába vájt épület. A Kincstár valójában egy hellenisztikus homlokzatú királyi síremlék, melyben III. Aretasz nabateus király nyugszik.

Az épület megtévesztő neve onnan származik, hogy a legenda szerint egy király nyughelye volt és vele temették el a kincseit. Beduinok és kincsvadászok időről-időre megpróbáltak hozzáférni az állítólagos kincsekhez, de egyelőre semmit nem találtak.

Innen tovább sétálva előbb az úgynevezett Homlokzatok Utcája fogad minket,  ami az egyik oldalon a gazdagok, a másik oldalon a szegények temetkezési helye volt, több emelet magasan sírok tucatjait foglalja magába – a nabateusok azt gondolták, ha magasra építik a sírokat, akkor a banditák nem rabolják majd ki azokat. Ez persze nem így történt, így ma a legtöbb sírboltozaton belül nem sok látnivaló van.

Az utca végén pedig egy hatalmas amfiteátrum található, ami 8000 férőhelyes volt.

Sajnos, itt be kellett fejeznünk a túrát, ha nem akartunk végig rohanni visszafelé a 35 fokos hőségben… Még pár fotó erről a térről, s még egyszer megállapítottuk, hogy ide vissza kellene jönni pár napra.

Ezért is szeretjük a hajózást, mert mindenhol kapunk egy kis ízelítőt és így könnyű eldönteni, melyik az a hely, ahol hosszabb időt is szívesen eltöltenénk.

Vissza már rövidebb idő alatt értünk, hiszen kevesebbet fotóztunk.

Estebéd a Mama’s kitchen-ben (Mama konyhájában)

16:30-ra kellett egy étterembe visszaérnünk, ott volt a találkozó, ahol egy svédasztalos ebéd vagy estebéd is várt bennünket.

Egy fantasztikus napot töltöttünk itt. de nagyon sok meglepetést tartogat még ez a hely mindenki számára, beleértve a régészeket is, hiszen azt olvastam, hogy úgy gondolják, hogy még csak a hely kb. egyötödét sikerült eddig feltárni.

Aki itt jár, megérti, hogy miért is sorolják a világ 7 csodája közé.

 Petra 1985-ben került fel az UNESCO világörökség listájára.  

Hazafelé elcsendesedett a társaság, mindenki emésztette a ma látottakat, illetve a jó pár kilométeres séta a nagy melegben is megtette  a hatását. Azért még volt egy nagyszerű kilátóhelynél egy rövid fotózásra lehetőség, de utána irány haza, akarom mondani a hajó…

Kb. fél nyolcra értünk a hajóhoz, gyors lepakolás után “megtámadtuk” a hátsó fedélzeten lévő éttermet. Ekkorra már teljesen besötétedett, és ezzel a fotóval búcsúzom a mai naptól.

(Forrás: Wikipédia)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.