Napier – Új-Zéland

---

Újabb állomásunk: Napier, 2012.02.11.

Jól elringatott a tenger, negyed hétkor ébredtem fel, pedig 6-kor a gym-be akartam menni. Így aztán ismét újratervezés következett, elkezdtünk készülődni, és 7 körül felmentünk reggelizni, mivel már 8-kor ki lehetett menni. Azért is siettünk, mert itt csak fél napot kaptunk, 14-kor már indultunk is tovább.

Az étteremből kinézve jöttünk rá, hogy eljött az első esős napunk. De, mint bátor utazók ennek ellenére elindultunk. Első utunk – itt is – az Információs centerbe vezetett.

Jó itt turistának lenni, hiszen mindenütt vannak info centerek, rengeteg ingyenes anyaggal, készséges munkatársakkal, akik minden kérdésre türelmesen válaszolnak.

Aztán az első utunk hova vezetett? Na, Márti? Persze, hogy a A „Star bakiba”.

Itt miután a Drágám megitta jól megérdemelt kávéját, békésen elindultunk felfedezni a várost.

Napier-nek több mint 58.000 lakosa van, de nem messze tőle (18 km) fekszik Hastings, a két várost iker-városként is emlegetik itt. Így együtt, már az 5. legnépesebb terület (122.000 lakos).

A város a déli félteke legnagyobb gyapjútermelő központja, de legfontosabb kikötője Új-Zéland észak-keleti területének is. Ez a reklám egy kirakaton volt – nekem nagyon tetszett.

A város másik neve: Art-Deco város. Magyarázata: 1931-ben hatalmas földrengés, majd az azt követő tűzvész szinte teljesen megsemmisítette a települést, ezután építették újjá art-deco stílusban, amit azóta is védenek, felújítanak.

Jutka „barátnémnak” külön is ajánlom figyelmébe a következő képeket.

Közben szép lassan az eső is elállt vagy éppen hogy csepergett, így aztán teljesen fel tudtuk fedezni a kisvárost. Rengeteg üzlet, rengeteg áru… Találtam én is kedvemre valót, míg az árát meg nem láttam (bal oldali kép – az ára 250 NZDollár, kb. 50.000.- Ft).

A jobb oldali képen lévő felsőt meglátva rögtön Anikóra gondoltam. Sajnos a kép nem lett jó, mert nagyon tükröződött a kirakat (fekete-fehér az egész, hosszított, elől rövidebb bő fazon).

Ne izgulj, ennek az árát nem kérdeztem meg!

Még néhány érdekesség:

Aztán még lementünk a partra, ami gyönyörű (lehet), ha süt a nap. Közel 5 km hosszú kiépített tengerpart, csodaszép parkokkal, mini golfpályával, szökőkúttal, stb. S ami érdekes a part fekete a kavicstól, ami végig borítja, ennek majd utána kell néznem, hogy mitől fekete minden.. Szörnyű, ha az embernek nincs mindig kéznél a net, ilyen tudatlan marad..

Lehet, hogy valami vulkáni kőzet? Hawai-on láttunk ilyet utoljára, de ott vulkáni hamu volt, olyan mintha fekete homok lett volna. Na, majd kiderül!

Van egy szobor a tengerparton, amiről azt állítják, hogy az egyik legfényképezettebb (szép szó lett, angolul egyszerűbbnek tűnik) látványosság, a Pania of the Reef, tehát mi sem maradhattunk ki.

Már megint hova vezetett a szerelem? A legenda szerint így vált kővé…

Na, még néhány kép, hiszen elvileg ez egy rövidebb nap volt:

Hát ennyi mára! (Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot!)

Holnap folytatom. Még két nap és kikötünk. Ugye mondtam, hogy nagyon gyorsan telik az idő?

Ha lesz netünk ezt most el is küldöm, mert sokkal részletesebb, mint az első hét volt.

De ne ijedjetek meg, ha vége a hajóútnak jönnek a dolgos hétköznapok nekünk is és nem lesz ennyi mesélni valóm. Vagy mégis? Majd meglátjuk.