Ötödik kikötőnk: Dubrovnik

2018. 11.01.

Ötödik kikötőnk: Dubrovnik

Korán reggel érkeztünk az utolsó kikötőnkbe, Dubrovnikba. Reggelizés, az ültetős étteremben és közben pedig a hajónk már „beparkolt” a kikötőbe, ez a látvány tárult elénk a fedélzetről.

A kör lassan bezárul, nagyon közeledünk a kiindulási pontunkhoz, Velencéhez. 13 órakor már indulunk is vissza így szeretnénk kihasználni az itt létünk minden percét.

8 óra után már le is sétáltunk a hajóról, persze voltak, akik még frissebbek voltak nálunk, ők már lent várták a csapatot a kikötőben.

A hajótársaság ismét biztosította a shuttle járatot a hajó és Dubrovnik főtere között  oda-vissza (10 €/fő), de mi megint a rugalmasabb, gyorsabb megoldást választottuk, taxiba vágtuk magunkat, négyen, és már suhantunk is a belváros felé (26 €/4 fő) – egy kis matek, ha össze akarod hasonlítani 😊.

Míg beérünk, lássuk, mit érdemes tudni Dubrovnikról?

Dubrovnik, régi magyar nevén Raguza város és kikötő Horvátországban, az ország legdélibb részén, az Adria partján. Dubrovnik-Neretva megye székhelye, lakosainak száma 40.000 körüli. Az Adria gyöngyének nevezett várost korábban a Délszláv Athénnek is titulálták.

középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja, a sokáig a Velencei Köztársasággal is rivalizáló Raguzai Köztársaság székhelye volt. Virágkorát a 15.és 16. században élte, amikor Európa legnagyobb városai közé tartozott. I. Lajos magyar király 1358-ban megszerezte Velencétől, és egészen 1526-ig a magyar korona tulajdona volt. Jelentős magyar emlék, hogy a város kolostoraiban őrzik Szent István király állkapcsát és koponyadarabját, illetve Szent László jobbját.

A város védőszentje Szent Balázs (Sveti Vlaho)1808. január 31-én Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmontmarsall megszüntette a Raguzai Köztársaságot, és a francia Illír tartományhoz csatolta. A várossal szemközti Lokrum sziget csúcsán a Napóleon-kori francia erőd romjai ma is láthatók.

1815-ben a Bécsi Kongresszus Dubrovnikot a Habsburg Birodalomhoz csatolta, és 1918-ig osztrák uralom alatt maradt.

Az első világháború végén, 1918. december 1-jén, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A várost és környékét egy körzetbe sorolták és Dubrovnikot tették meg központtá.

1941-ben a horvát állam része lett, majd olasz megszállás alá került . Az olaszországi fegyverszünet után a németek vonultak be. A város a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett.

Az 1991-ben tartott népszavazáson a választók többsége a horvát függetlenségre szavazott. A város sokat szenvedett a délszláv háborúban is, 1991 októberétől 1992 májusáig lőtték a szerb és montenegrói csapatok, akik a belváros műemlékeit sem kímélték. A háború után a megrongálódott épületeket az UNESCO segítségével állították helyre.

Közben – kb. egy 10 perces út után meg is érkeztünk az új kikötőből a centrumba, ahol rögtön elénk tárult az a felvonóhíd, amelyen keresztül bemehetünk a hatalmas városfalakkal körülvett óvárosba.

A városfalat a 13. és a 17. század között építették, 1940 méter hosszú és 25 méter magas. Vastagsága 4–6 méter, a tengernél 3 m körüli. Több erődöt is építettek hozzá.

A városba két kapun lehetett bejutni. A Pile kapu, vagyis a nyugati kapu (mi itt megyünk be), és a Pločai kapu a város keleti végénél található, és a 15. században építették. A Pile kapu két részből áll: a belső gótikus, amely 1460-ban épült, és a külső reneszánszkapu, amely 1537-ben.

A kapun áthaladva olyan, mintha egy időkapun keresztül visszaléptünk volna az időben: gyönyörűen helyreállított régi épületek sorakoznak, szervezettség, rend, tisztaság – hirtelen ez jutott eszembe a látványról. És persze nem győztük kapkodni a fejünket.

Balra A Szt. Megváltó-templomot (St. Saviour Church) 1520-ban, egy földrengés után, a városi tanács építette fogadalmi templomként, hálából a túlélők nevében és az áldozatok emlékére. Az 1667-es földrengést sértetlenül megúszta, és eredeti formája azóta sem változott. Reneszánsz stílusban épült.

Ma az egyik legfontosabb épület a városban. Ez ad otthont számos kiállítás, komolyzenei koncertnek.

A templommal szemben található a sokszög formájú, Nagy Onofrió kút – ennek a szélén készült a fotó hármónkról.. 1400 körül épült, a városi vízvezeték kiépítésének emlékére, amely a 12 kilométerre lévő Dubrovačka  folyó forrás vízét vezette Dubrovnikba.

A Nagy Onofrio kút kupoláját lerombolta az 1667-es földrengés, mely eredeti formáját a későbbiekben sem tudták rekonstruálni.

Innen egyenesen indultunk a harangtorony felé, közben minden szűk kis sikátorba benéztünk, na és persze fotóztunk is.

Pár perc alatt – a nézelődés ellenére – a Főutcán (Placa) haladva értünk a Főtérre.

Egykoron itt, a Főutca mentén volt elválasztva Dubrovnik sziget a szárazföldtől. A X. századig a Placa területe egy mocsaras várárok volt. A XI. században ezt a területet betemették, s kialakításra került Dubrovnik mostani elrendezése. Ez jól látható a következő légifelvételen:

A Placa (más néven Stradun- ez a velenceiektől ered és főutcát jelent)) pontosan 300 méter hosszú, mészkő borítású, nyíl egyenes sétálóutca. A főutca mai kinézetét az 1667-es földrengés utáni helyreállítás során nyerte el. A földrengéskor szinte mindegyik épület súlyosan megsérült. Az újjáépítéskor barokk stílusú, hasonló elrendezésű házakat építettek fel.

A Harangtoronnyal szemben, a Főtér közepén áll az Orlando oszlop. Orlando oszlopát 1418-ban emelték, mely egy egészalakos középkori lovagot ábrázol. Az oszlop a Sponza Palota, a Szent Balázs templom és a Harangtorony ölelésében áll. Roland lovagot ábrázolja, aki a VIII. században élt. A legenda szerint Roland mentette meg Dubrovnikot, amikor legyőzte a szaracénokat a Lokrum szigetnél. Orlando oszlopára a Raguzai Köztársaság fehér zászlaját tűzték, Szent Balázs képével és az „SB” betűkkel (mint Szent Balázs) Az első, az 1950-es Dubrovniki Nyári Fesztivál nyitó ünnepségét itt tartották. Azóta egy tradiciónális hely lett, és minden évben a téren álló oszlopnál tartják az Ünnepséget. Ekkor felhúzzák Dubrovnik zászlaját az Oszlopra.

A Szent Balázs legenda egyébként egész Dubrovnik hangulatát meghatározza. A két legnagyobb kapu (a Ploce és a Pile) fölött is megtalálható Szent Balázs szobra, továbbá megannyi templom és épület díszítő eleme lett.

Az oszlop mögött áll a Szent Balázs templom,  vagy a Szent Balázs templom előtt az oszlop 😊, nézőpont kérdése!

Egy érdekes legendát olvastam róla:. 971 február 2-áról 3-ára virradó éjjelén járunk. Három velencei hadihajó horgonyoz le Dubrovnik szigetecske előtt, hogy vizet vételezzenek fel, még mielőtt tovább haladtak volna kelet felé. Ezen az estén egy paraszt bement a Szent István templomba, s gyorsan az egyik szerzeteshez sietett. Azt mondta a paraszt, kint találkozott egy idegennel, aki azt mondta neki, a velenceiek nem vízért jöttek, hanem a várost akarják elfoglalni. Ezt gyorsan jelenteni kell a város vezetőinek. A szerzetes azonnal tovább rohant, de megkérdezte előtte: Kitől hallotta ezt az információt? Mire a paraszt azt felelte: Szent Balázstól. A raguzaiak azonnal fegyvert is ragadtak, mire a velencei hadihajók elhorgonyoztak. Így lett Szent Balázs Dubrovnik védőszentje. Ma minden év február 2-án van Szent Balázs napja. Ekkor hatalmas körmenetet rendeznek a megmentő tiszteletére.

Amikor ott jártunk, éppen mise volt, mint ahogy a jobboldali fotón látszik.

A templom rövid története:

A XIV. század közepén épült egy román kori templom alapjaira. Az 1667-es földrengés és az 1706-os tűzvész is súlyos károkat tett az épületben, ezért újra kellett építeni. 1715-ben készült el a mai is látható épület.. A megsérült részeket barokk stílusban tervezték újra. A Szent Balázs templom az 1991-es délszláv háborúban is megsérült, de a XVIII. századi barokk stílusban mindent helyreállítottak. A bejárat felett található Szent Balázs szobra. A templom tetejéről őrzi Dubrovnik nyugalmát.

A tér következő – már messziről látható – nevezetessége, a Harangtorony. A Harangtorony alatti alagúton keresztül lehet a kikötőbe jutni, de mi az óvárosban folytattuk az utunkat. Pár szó a harangtoronyról: 1444-ben építették. 1506-ban Ivan Rabljanin mester öntötte a mintegy 2 tonnás harangot, melyet két bronzfigura kongatott az időt kalapácsával. A torony az 1667-es földrengés következtében megrongálódott, 1929-ben építették újjá, azonban a két bronzfigurát másolatokkal pótolták. Az eredetiek a Sponza Palotában kerültek kiállításra, ami szintén a Főtéren található,az Orlando oszloppal szemben áll és gótikus-reneszánsz stílusban épült (más néven, Divona Vámpalota) valamikor a XVI. században. Egykoron pénzverdeként üzemelt.

Szintén a Főtérről nyílik, egy két szintes, gótikus jellegű különálló épület, a Rektori palota. Egykoron itt lakott a város kormányzója.

A Rektori palota többször súlyosan megrongálódott, így több építészeti stílus megtalálható rajta.

1435-ben egy hatalmas tűzvész szedte áldozatait Dubrovnikban. A Palota is súlyosan megsérült. Az újjáépítés után pár évvel egy robbanás következtében ismét romba dőlt egy része, ezután reneszánsz építészeti elemekkel pótolták a sérült elemeket. Ma, az egyik legszebb épülete az óvárosnak.

Mielőtt elhagytuk a Főteret mi is megsimogattuk a híres dalmát költő, Marin Drzic szobrát. Azt olvastam, hogy szerencsét hoz, illetve egy másik helyen, hogy aki megsimogatja, az vissza fog térni ide. Tulajdonképpen mindkét verziónak örülhetünk…

Szinte minden épületről lehetne beszélni, ahogy haladtunk a tenger felé. A hangulatos kis teret elhagyva, egy hosszú lépcsősoron jutottunk el a Katedrálishoz.

Ez a legnagyobb, s egyben legmagasabb épület az egész óvárosban.

Egy legenda fűződik Dubrovnik Katedrálisához. Elméletileg 1192-ben Oroszlánszívű Richárd éppen a keresztes hadjáratról tért vissza miközben hajótörést szenvedett és zátonyra futott a Lokrum szigeten. A katasztrófa alatt megfogadta Istennek, ha életben marad egy óriási templomot épít ide. Miután megmenekült, s elindult valóra váltani ígéretét, Dubrovnik vezetői meggyőzték, hogy ne a Lokrum szigeten építsen szentélyt, hanem a városban.

Egy VII. századi román bazilika alapjaira épült fel az eredeti Katedrális. Az 1667-es földrengésben szinte teljesen megsemmisült, így újjá kellett építeni. A mai is látható szentélyt olasz építészet tervezték újra, római barokk stílusban. A kupolás, három hajós Katedrális 1713-ra készült el. A Dubrovnik Katedrális kincstárába közel 200 relikviát halmoztak fel. Megtalálható itt többek között Szent Balázs kézfeje, lába továbbá számos XIII. – XVIII. századi festmény, ereklye. Ez az egyik legpazarabb kincstár az Adrián.

A Katedrális homlokzatán négy korinthoszi oszlop található, mely egy hatalmas barokk ablakot emel a magasba. Talán ez a Katedrális legszebb látnivalója.

A katedra előtt tovább haladtunk a várfal felé, és mellette sétáltunk vissza a bejárat felé.

Természetesen itt is sokat fotóztunk, szebbnél szebb látvány tárult elénk, amikor egy-egy szűk sikátoron keresztül kitekinthettünk  házak közül.

A középső fotón: hihetetlen, hogyan nőtt ki a „falból” és erősödött meg az a fa…

Visszaérve a bejárathoz, már kinyitották a kaput, ahol fel lehet menni a várfalra. Természetesen ezt sem hagyhattuk ki! Megnéztük az óvárost alulról, most pedig nekiindultunk, hogy körbejárjuk a várost a várfalon.

Fontos, hogy itt nem fogadnak el eurót, viszont helyben lehet váltani pénzt, és természetesen kártyával is lehet fizetni.

Mondanom sem kell, hogy végig szebbnél-szebb látvány tárult elénk és talán most van a legnehezebb dolgom a fotók kiválasztásánál. Legszívesebben mindet feltölteném…

Ahogy felértünk a várfalra, rögtön „körbe fotóztunk”, azt is, amikor „elfoglaltunk egy lőállást vagy megfigyelőállást 😊

Aztán, ahogy elindultunk körbe, szinte minden lépésnél fotóztunk, hol kifelé, hol befelé… Tudom, hogy nem illek, de felülről beleshettünk a kertekbe, az udvarokra, a házakba. A fotón látható cica fantasztikus kilátást élvezhetett..

A következő fotón a háttérben kivételesen egy olyan erőd látható, amely a városfalon kívül egy 37 méter magas sziklatömbön helyezkedik el. Valójában a Lovrijenac erőd és a Bokar bástya Dubrovnik nyugati védbástyái.

A XI. században a Velencei Köztársaság megjelent a dél-horvát tengereken s egyre erősítette birodalmát. Dubrovnikra is kivetette hálóját. A nagy terv az volt, hogy a mostani erőd helyére egy velencei erődöt építenek. Ha sikerül az erődöt megépíteni, akkor Dubrovnikot is ellenőrzésük alá tudják vonni.

A haditerv a dubrovnikiak tudomására jutott, s megelőzték a velenceieket. Mindössze három hónap alatt felépítették a Lovrijenac erődöt. Mire ideért a velencei flotta az építőanyagokkal már állt az erőd. Azt üzenték a flottának, vigyék vissza az építőanyagot oda ahonnan hozták. Innentől kezdve folyamatosan építették, s karban tartották a horvátok az erődöt. Még a szárazföldi bejárat fölé is felvésték ezt az üzenetet: Non Bene Pro Toto Libertas Venditur Auro vagyis A szabadságot nem lehet eladni a világ minden kincséért sem. A Lovrijenac erőd az ellenállás jelképe a dubrovnikiak szemében.

A Lovrijenac erőd háromszög alakú, s három szintes. A várfal magassága 4 és 12 méter között változik. Érdekessége, hogy az óváros – az öböl – felé néző oldalon vékony a falvastagság, míg a tenger felé néző oldalak a legmasszívabbak. Két bejárata van. Egy a tenger felől, s egy a szárazföld felől. A Lovrijenac erőd ma elsősorban zenei előadások, esküvők, illetve a Dubrovnik Nyári Játékok egyik helyszíne.

A különös alakú Lovrijenac erőd sok rendező képzeletét magával ragadta. A Trónok harca fantasy filmsorozat számos jelenetét itt forgatták. Olyan nagyon sokat nem kellett már hozzáálmodni az eredeti erődhöz..

A következő fotón az a hely látható, ahol megpihentünk egy kicsit.

Ilyen kilátású helyen sem iszik az ember naponta kávét vagy üdítőket. Tovább sétálva elértük azt a pontot, ahol visszafordul a várfal és a kikötő felett kanyarog visszafelé. Itt is rengeteg fotót készítettünk.

Muszáj volt a következő fotót is ide tenni, talán visszaad valamit abból a látványból, ami a helyszínen elénk tárult.

Lassan közeledtünk a várfal legmagasabb pontja felé, ami a legerősebb bástya.

A Minceta erőd Dubrovnik legészakibb szegletén fekszik, a szárazföld felőli támadások miatt épült. Míg Dubrovnik várfalát az erőteljes szögletes vonalak jellemzik, addig a Minceta erőd kör alakú.

Miután Dubrovnik szigetecskét egyesítették a szárazfölddel, elkezdődött a várfal, s az erődök építése is. A Minceta erődöt 1309-ben kezdték el építeni. Nevét arról a Menčetić családról kapta, akinek a földjére épült az erőd. Eredetileg szögletes, robusztus erődöt terveztek ide. Kicsit ráérősen – pontosan egy évszázadig – tartott az építkezés.

6 méteres falvastagságot és felül is zárt lő nyílásokat alakított ki.

1463-ban Bosznia elesett. A bosnyák menekültek jó része Dubrovnikba – Raguzába – menekült. Velük együtt sikerült befejezni a Minceta erőd építését.

A Minceta erőd mindig is Dubrovnik egyik legerősebb és legmagasabb pontja volt. A “Legyőzhetetlen város” szimbóluma lett. Ma szabadon látogatható. Innen nyílik az egyik legszebb kilátás az óvárosra. Ez már szinte olyan, mint egy légifelvétel…

Lehet, hogy még nem jártál ott, de mégis ismerősnek tűnik?

A Trónok harca egyik kedvelt forgatási helye volt, sokan ezután keresték és keresik fel, hogy megnézzék, hol forgatták a jelenetek egyrészét.

Találtam egy nagyon jó kis térképet, ahol bejelöltem, merre sétáltunk. Először az óvárosban (piros vonal), majd a várfalon (kék vonal). A mai gyaloglásunk is kipipálva!

A következő fotókon már a távozás pillanatai láthatók.

Fantasztikus szerencsénk volt az idővel, hiszen az utolsó erődnél jártunk, amikor beborult és lassan szemerkélni kezdett az eső. Így aztán, ahogy lejöttünk a várfalról, mentünk is a taxiállomásra, hogy visszatérjünk a hajóra. Mire visszaértünk a kikötőbe, már az eső is egyre jobban esett, de ez volt a legjobb verzió, hiszen egész héten fantasztikusan szép időnk volt.

A pakoláshoz – hiszen holnap visszaérünk Velencébe – már ez az idő is megteszi.

Ködös, párás időben hagytuk el Dubrovnik kikötőjét – mintha az idő is siratná, hogy lassan vége ennek a nagyszerű utazásnak.

Nagyszerű utazás volt egy szuper csapattal és csodálatos időben.

Kell ennél jobb? Szerintem mindenkinek örök élmény!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.