- január 04.
Ott hagytam abba a tegnapi beszámolót, hogy megérkeztünk Mauritiusra..
Akkor ismerkedjünk kicsit az országgal:
Mauritius egy kicsiny szigetállam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre. Két nagyobb és több apró szigetből áll.
Összterülete 2 046 km²; ebből maga Mauritius, a fősziget 1865 km², a tőle még 560 km-re fekvő Rodriguez-sziget 104 km², a mintegy 1000 km-nyire északra található Agalega-szigetek 75 km², a 400 km-rel északkeletre fekvő St. Brandon– és Cargados Carajos-szigetek összterülete mindössze 1,3 km²; a 22 sziget többsége lakatlan korallszirt.
Mauritiust, Rodriguezt, a Franciaországhoz tartozó Réuniont és egy sor kisebb szigetet Mascarenhas-szigetcsoport néven foglalunk össze.
Rodriguez Afrika legkeletibb pontja.
A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.
Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó.
Legnagyobb folyója, a Grande Riviére 35 km hosszú.
Pénznem: Mauritiusi rúpia ( 1 rúpia 8 Ft körül van, 1 Euro 38,1 rúpia – ezt azért tudom ilyen pontosan, mert a repülőtéren váltottunk 😊)
Érdekesség: Általában a repülőtereken drágábban váltják a pénzt, itt nem, azt mondta a vezetőnk, hogy mindenütt számítanak fel kezelési költséget – kivéve a repülőtéren.
Egy 7 személyes busszal jött elénk, így kényelmesen elfértünk csomagokkal együtt és indultunk a már előre lefoglalt szálláshelyünkre Trou d’EauDouce-be, ami 35 km-re van a repülőtértől.
Persze, már az úton is kattogtattam a fényképezőgépet, akarom mondani a telefonomat, ahogy követve a tengerpartot, hol dús növényzet között, hol kis pici településeken, hol cukornádültetvényeken keresztül vezetett az utunk.
Mivel Mauritius a Commonwealth tagja, ezért itt is baloldali közlekedés van, ami különösen a körforgalmaknál borzasztóan idegen nekünk és néha igencsak kapaszkodtam és oda kell figyelni, hogy ne kiáltsak fel: vigyázz, rossz sávban közlekedsz…. Persze, ő csinálja jól 😊
Kb. 45-50 perces autóút után megérkeztünk a szálláshelyünkre. Velük szerveztettünk le mára egy szigettúrát, eredetileg 9 órakor indultunk volna – de végig késésben voltunk. De itt senki nem ideges, mondták, nyugalom, tudunk később is indulni.
Érkezéskor kérdezték, akarunk-e inni? Hát, persze! több, mint 30 fok és magas páratartalom van! Most sem panaszkodom!!! 😊
Akkor gyerünk, Rich kezébe adtak egy botot, hogy verjen le néhány kókuszdiót a ház előtt magasodó kókuszpálmáról… Kár, hogy nem láttátok! Pár perc kínlódás után, a házigazda visszavette a botot, s így hamarosan a földön hevert néhány kókuszdió..
Ezután jött a következő feladat, a kókuszdió feltörése, Megint Rich volt az áldozat, az ő kezébe adták a macsétát, becsületesen el is kezdett vele csapkodni. Aztán átvette a házigazda.
Először megmutatta, hogyan kell a már nedvétől megszabadított kókuszdió belsejét kiszedni, majd a másikon pedig, hogyan kell hozzáférni a kókusztejhez.
Ezután jött a következő feladat, a kókuszdió feltörése, Megint Rich volt az áldozat, az ő kezébe adták a macsétát, becsületesen el is kezdett vele csapkodni. Aztán átvette a házigazda.
Először megmutatta, hogyan kell a már nedvétől megszabadított kókuszdió belsejét kiszedni, majd utána pedig, hogyan kell hozzáférni a kókusztejhez.
Természetesen meg is kóstoltuk …
Aztán, gyorsan átöltöztünk és a házigazda levitt bennünket a kikötőhöz, ahonnan a hajók indultak Mauritius egyik legszebb szigetére és turista látványosságára az Ile aux Cerfs (ejtsd: il oh szer) szigetre. Mivelvolt még időnk a hajó indulásáig, egy kávézónak titulált helyre ültünk be.
Kávé volt, igaz nem esspressó, de amikor kávéra szomjazik az ember,és nincs más….
Aztán átmentünk, az út túloldalán lévő kikötőbe és nemsokára már száguldottunk is a sziget felé a gyorshajóval.
A 15-20 perces hajóút alatt is szebbnél szebb partokat láttunk, de amikor a kis sziget közelébe értünk, már messziről „világított” a fehér homokos strandok egyike,a kikötő mellett.
Egy felfedezőtúrával kezdtünk, átsétáltunk egy másik szigetre az alig 10-15 méter széles, derékig érő vízben és tettünk egy kisebb sétát a tengerparton.
Majd visszatérve oda, ahol lepakoltuk a csomagjainkat, a kávésok végre ihattak egy jó kávét és megkóstoltuk a helyi sört is.Illetve láttunk egy vödör tengeri sünt is, amiből eladásra kínáltak…
Már érkezésünkkor figyelmeztettek bennünket, hogy óvatosan mászkáljunk a vízbe, mert vannak benne tengeri sünök is… Szerencsére, mi csak így találkoztunk velük.
A következő fotón egy nagyon hangulatos étterem látható, azt hiszem, ha valaki romantikára vágyik, ez egy nagyon jó helyszín lehet:
A különálló, kis bungalókban lévő asztalok megfelelő intimitást bíztosítanak akár pároknak, akár kisebb társaságoknak, és akkor a még a tengerre néző kilátásról nem is beszéltem.
Elhihetitek, hogy nagyon gyorsan eltelt a „szabadfoglalkozásra” kapott idő, mielőtt még indultunk a gyülekezőhelyre, ahonnan elvisznek bennünket egy vízeséshez, gyorsan bementünk még a vízbe…. Ja, a legfontosabb, végre, újra egy olyan hely, ahol NEM hideg a víz,már majdnem nekem is meleg… 😊
Párperccel idő előtt érkeztünk a megbeszélt helyre, ahol kb. fél órát kellett várnunk, mivel a másik csapat, akinek velünk kellett volna indulni a vízesés túrára, nem voltak sehol.. szóval miattuk szívtunk. Ahhoz túl meleg és párás idő volt, hogy türelmesen, pozitív gondolatokkal, mondatokkal legyünk túl ezen a kalandon. A lényeg, hogy végre hajóra szálltunk.
Kellemes meglepetésünkre, nem egy „szárazföldi” vízeséshez vittek bennünket, hanem oda, ahol a vízesés táplál egy tengerbe torkolló folyót. Nehéz – illetve, nem is lehet – átadni azokat a látványokat, amelyek itt is fogadtak bennünket.
Visszafelé, meglepetésünkre,nem a kiindulási helyünkre vittek, hanem egy keskeny kis földnyelvre, ahol sátortetők alatt megterített asztalok vártak bennünket. Ekkor már elmúlt 2 óra, így senki nem kellett noszogatni az evésre.
Indításként, étvágycsinálásként helyi rum volt colával, majd vegyes tányért kapott mindenki, grilezett hallal, csirkével, virslivel , bagett kenyérkével és káposztasalátával. Desszertként pedig grilezett banán … Lehetett repetázni is, de ezt nem mondom el, mi miből kértünk és főleg mennyit 😊
Ebéd után is kaptunk még egy órát,hogy ismét megmártózzunk a jó meleg vízben, majd hajóra szálltunk és 4 óra körül már ki is kötöttünk. Most nem jött értünk senki, hiszen délelőtt azt mondtuk a házigazdának, hogy hazafelé hazasétálunk, ami kb. 800 métert jelentett. Azért, lehet, hogy most másképp döntenénk a mozgalmas nap után.
Útközben megpihentünk egy utunkba eső katolikus templomban, ahol valami eszméletlen szép kék színekben pompázó üvegmozaikos ablakok jelentették gyakorlatilag a díszítést, de ettől szinte az egész templom kékes fényárban úszott.
Még egy helyi boltban feltankoltunk vízzel, mert ebben a párás melegben abból is fogy rendesen!
Igaz a taxisunk is megmondta, hogy nagyon meleg van, s ha már a helyiek is ezt mondják…
Nem mondom, hogy nem esett jól megérkezni a klimatizált szobába, hogy kipihenve indulhassunk a következő napnak.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.