Harmadik kikötőnk: Kréta ⋆ Nagy Kati

Harmadik kikötőnk: Kréta

2018. 10. 30.

A Földközi-tenger által körülölelt Kréta nagyon kedvelt turista célpont, hiszen rengeteg látnivalót kínál. A helybeliek csak Megáloniszosznak, azaz Nagy Szigetnek becézik. Kréta, a minószi kultúra, a legrégebbi ismert európai civilizáció központja volt, ennek nyomait a mai napig megtaláljuk a szigeten.

A tenger mellett fekvő főváros, Heraklion, Görögország negyedik legnagyobb városa, lakóinak száma meghaladja a 170.000 főt, a sziget északi oldalán található. Itt kötöttünk ki, kb. 2 km-re a belvárostól. Megbeszéltük, hogy a Knósszoszi palotát látogatjuk meg, helyi busszal. Mivel a kikötő területén nem lehet gyalogosan közlekedni, buszokkal vittek bennünket a kijáratig

De, ahogy kimentünk a kikötőből, itt is sok taxis különböző túrákat kínált. Egy fiatalember, aki nagyon jól beszélt angolul 60 € fejében egy 2 órás utat kínált (4 fő), ezért e mellett döntöttünk.

Jó választás volt! Egy kényelmes nagy Mercédessel pár perc múlva, már egy olyan ponton álltunk meg, ahonnan nagyszerű panoráma nyílt a városra. Közben megtudtuk, hogy vezetőnk nem csak taxizással foglalkozik, hanem olajbogyót termel (2000 fája van), 200 méhkaptára és szőlője is. Nagyon sok érdekes dolgot elmesélt, elsősorban az olajbogyó termesztésével, szüretelésével kapcsolatban.

Az is kiderült, hogy a taxisunk eredetileg történelmet tanult az egyetemen, régésznek készült, de a szülei hamar meghaltak, így abba kellett hagynia a tanulást, de a szenvedélye megmaradt e terület iránt.

Bár a fő célunk a Knosszoszi palota volt, előtte elvitt bennünket, egy turisták által nem látogatott helyre, egy – a hegyekben eldugott -, pici kápolnába. Az utunk egy ókorból megmaradó vízvezeték alatt vitt el, ami a főváros vízellátását biztosította.

Pár perc múlva már le is parkoltunk a kis kápolna mellett, ami nyitva volt, bárki betérhet ide… Előtte hatalmas olajfa fogadott bennünket.

Itt tudtuk meg, hogy kis ezüst színű – olyan mintha alumínium fólia lenne – anyagba bepréselik, formázzák a kérésüket, amit a szentüktől kérnek. Pl. ha valaki valami szervére keres gyógyulást, akkor azt formázza ki, és fűzi fel a szent képe alá…

A kápolna körül elterülő, szépen gondozott parkban is tettünk egy kis sétát, ahonnan rálátni a vízvezetékre is.

Aztán irány Knosszosz, ami már csak 1 km-re volt tőlünk. Itt már tele volt a parkoló, hosszú sor állt a pénztárnál – bár a taxisunk szerint, most kevesen vannak…Belépő 15 €/fő, és már bent is vagyunk.

A Minotaurosz legendájából ismert Knosszoszi palota, illetve annak részben rekonstruált maradványai láthatóak ezen a területen, amelynek alapjait már egészen pontosan sikerült rekonstruálni Knósszosz kikötéje volt egykor, ahol a mínosziak arannyal, kerámiával és sáfránnyal kereskedtek. Európa legősibb civilizációja alakult itt ki. A mínosziak i.e. 2700 és 1450 között éltek a szigeten.

Igazán különleges élmény bejárni az egykor hatalmas épületegyüttes fennmaradt emlékeit, amely egyszerre volt szakrális hely és az uralkodó család székhelye is. Számomra mindig hihetetlen ilyen ősrégi épületek, tárgyak, hogyan tudtak fennmaradni évezredeken át.

A klasszikus mitológiaszerint Minósz, Kréta királya, akinek felesége Pasziphaé hat gyermeket szült, nem akart feláldozni egy szép bikát, amelyet Poszeidóntól kapott ajándékba. Az emiatt haragra gerjedt tengeristen rávette a szép Pasziphaét, hogy egyesüljön a bikával. Nászukból született a szörnyű, embertestű, de bikafejű Minótaurosz. Minósz a knosszoszi királyi palotában egy szobákból és folyosókból álló, áthatolhatatlan labirintust építtetett Daidalosszal és ide zárta be a Minótauroszt. A szörnyeteget Thészeusz athéni herceg győzte le. A labirintus valódi létezésére semmilyen bizonyítékot nem találtak a tudósok.

Nem akartunk nagyon sokat időzni itt, kb. 50 percet kaptunk, hogy bejárjuk ezt a viszonylag nagy területet.

A Thronok termét egy viszonylag hosszabb sorban állás után sikerült megnézni, ez az egyik leginkább épen maradt, és jól rekonstruált épület. A funkcióját mind a mai napig nem sikerült egyértelműen megállapítani, a legáltalánosabb verzió, hogy különböző ceremóniákra használták.

A következő fotón a másik nagyon látogatott és fényképezett épületrész látható, amelyben nagyon szépen rekonstruálták a falfestményeket. Nagyon sok ereklye és lelet a Régészeti múzeumban látható.

Hamar elröppent az idő, s már mentünk is vissza a taxihoz, ami kint várt bennünket a parkolóba. Kb. fél óra alatt vitt vissza bennünket a városba, a sétálóutca végéhez. Közben elmondta a legendához kapcsolódó legújabb fejleményeket.

Kb. 20 km-re Knosszosztól van egy barlang labirintus, ahol találtak olyan maradványokat, amely utalhat a labirintus legendára..

Aztán mesélt Kréta történetéről, arról, hogy hogyan váltották egymást a hódítók. a bizánci, velencei és a török uralom idejéről. A legújabb történelemből pedig, a krétai ellenállási mozgalomban és a II. világháborúban részt vett és elesett krétaiakról..

Végig szóval tartott bennünket, így aztán amar beértünk a városba, ahol búcsuzóul még összeálltunk egy fotóra. Nagyon jó döntés volt, hogy őt választottuk!

Amikor kiszálltunk, útbaigazított bennünket, csak egyenesen kell mennünk ezen a sétálóutcán, amely lenyúlik egészen a tengerig. Így elindultunk, közben megvásároltuk az ajándékokat is.

Heraklion viszonylag kevés történelmi épülettel rendelkezik, a többi krétai városhoz képest. Ezekből kettő szintén ezen az úton található. Az egyik, a ma már városházaként funkcionáló, egykoron velencei elöljárókat fogadó Loggia épülete.

Majd nem messze a Városházától az út egy térbe torkolott, ahol a főváros egyik legszebb temploma, a Szent Titusz Székesegyház található. Ez egy ortodox templom, a bizánciak építették. A szent tiszteletére nevezték el, aki az I. században hírdette a kereszténységet. A székesegyház több földrengést is túlélt és különböző átalakulásokon ment át a történelem folyamán. A velencei uralom idején katolikus székesegyház volt, aztán a törökök mecsetnek használták. 1923-ban újraszentelték ortodox templomként. A kápolna bal oldalán, a bejáratnál az ereklyetartó St Titulus feje.

Aztán összeszedtük a páromat, aki nem vásárolgatott velünk, hanem előresétált. Cseppet sem csodálkoztam, hogy a Starbucks teraszán üldögélt – ha Starbucks van a közelben, őt ott tuti meg lehet találni.

Innen már együtt sétáltunk le a tengerpartra, ahol feltűntek, a tengerbe nyúló, Velencei Erőd hatalmas falai. Már láttuk a hajót is innen, de úgy döntöttünk, hogy még megnézzük az erődöt is.

A nagyon szépen felújított, karbantartott erőd eredeti makettje a következő fotón látható.

A város 1204-ben gazdag velencei kereskedők kezébe került, akik kereskedelmi útvonalaik védelmére a kezükre került városokban masszív erődöket húztak fel. Mivel a velencei kultúra több száz évig virágzott itt, történelmi nyomai felfedezhetők. Ebből a korból származik a városnak ez a látnivalója, a régi kikötő, amit a velencei időkből származó bástya véd. A nagy kövekből épült bástya kétszintes, végleges formáját 1540-ben nyerte el.