Cobh, Cork – Írország

2017. 07. 02. Cobh – Cork, Írország

Második megállónk Írország déli részén Cobh nevezetű kisváros.

Közeledve a kikötőhöz gyönyörű kisvároska képe rajzolódott ki előttünk. Messziről kiemelkedett a templom tornya és a lépcsőzetesen épülő színes házak látványa fogadott bennünket.

 

Ezt az ír kisvárost 1849-től, Viktória királynő írországi látogatásának tiszteletére Queenstownnak hívták egészen 1922-ig. Írország egyik legangolosabb hangulatú városa. A legjelentősebb építkezések a 18. században indultak meg, amikor is az angol flotta egyik legfontosabb kikötővárosa lett Írországban. Azért is volt fontos Cobh (kiejtése /ˈkoʊv/ ), mert az Amerika felé tartó luxushajóknak 1960-ig ez a városka volt az utolsó európai kikötője.

Aztán, elérve a kikötőt, hatalmas felirat tünt fel a hegyoldalban:

Innen indult útjára a Titanic 1912. április 11-én és 1915. május 7-én a Kinsale előtt megtorpedózott Lusitania is.

Mindkét tragikus utolsó út emlékművet kapott a városban. A posta épülete alatt a Titanicra egy bár is emlékeztet, mely a nagy luxushajó egyik éttermének hű másolata.

A tervünk az volt, hogy először a kisváros nevezetességeit nézzük meg, majd vonatra ülünk és átmegyünk a kb. fél órára (vonattal) lévő nagyobb városba Cork-ba.

Cobh azért is híres, mert 1720-ban(!!) itt alapították meg a világ első jachtklubját is. Ezenkívül fontos gyógyüdülő-központtá is vált, köszönhette ezt a tiszta tengeri levegőnek, ami a mai napig gyógyhatású.

A főtér körül nagyon szép, hangulatos színes házak épültek, azok is ebből az időből származnak. Ugyanebben az időszakban Cobh az ír kivándorlók egyik legzsúfoltabb kikötőjévé is. A part mellett, itt a főtérnél lévő vasárnapi kis kirakodóvásárt látogattuk meg először.

Aztán elindultunk felfelé tartó kis utcán, a St. Colman’s katedrálishoz. Útközben mindenütt színes virágok, fantasztikus látvány a szemnek.

  

Majd elénk tárult a  katedrális épülete, amely azért messziről nem látszott, hogy ilyen hatalmas.

    

A város egyik leghíresebb építménye ez a St. Colman katedrális, amelyet Pugin és Ashlin tervezték. Építése 1868-tól 1915-ig eltartott. Tornyában 47 harangból álló harangjátékot helyeztek el. A katedrális előtti térről nagyon jó kilátás nyílik az időnként óriás tengerjáró hajókkal tarkított Lee folyó torkolatára. A várossal szemben lévő szigetek egyikén fegyenctelep működik.

Innen egy kis kerülővel indultunk vissza a kikötőbe, megint rengeteg nagyon szép virágot láttunk, közelről is megnézhettük a lépcsőzetesen épülő színes házakat, aztán egy kanyar után már elénk tárult a hajónk, előtte az állomás épülete.

      

Innen indultunk vonattal a Cork nevezetű városba, pontosabban a mellettet lévő híres Blarney várba.

A jegy oda-vissza 10  font alatt volt, és az út kb. 25 percig tartott. A vasútállomás mellett fogtunk egy taxit, ami 25 fontért vitt el bennünket a kb. 13 kilóméterre lévő Blarney várhoz, ez az út is kb. 25 percig tartott.

Az egyre több parkoló autó és a sűrűsödő forgalom jelezte, hogy mindjárt megérkezünk, mint később kiderült, nagyon népszerű és híres ez a hely – rengetegen látogatják, sőt, ahogy az idegenvezető mondta, sokan csak ezért jönnek el Írországba…

Gyönyörű parkon át lehet megközelíteni a várat.

    

De lássuk, miért is olyan híres ez a vár? Jobban mondva, az itt található Blarney -kő?

A várat 1446-ban építették a sziklára, tornya eredetileg három emeletes is megvolt.

A legfelsőbb emeleten találjuk a minket leginkább érdeklő látványosságot, magát a Blarney követ, amely a legenda szerint, ékesszólást ad mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és megcsókolja. Először is türelmesen végig kell várni, míg lépésről lépésre araszolva felérünk a bástyára, bár a kilátást közben élvezhetjük és ez kárpótol a lassú haladásért.

  

Másodsorban fáradtság, mert, amint a fotókon is látható, ez nem olyan egyszerű: ki kell hajolni teljesen a mellvédről, hogy a követ ajkunkkal illethessük. Ma már biztonságos ugyan a művelet, ám régen még nem volt védőrács, így egy szerencsétlen napon egy zarándok a várkastély árkában lelte halálát, mivel kicsúszott keze a barátaiéból: azóta vannak biztonsági óvintézkedések, illetve újfajta csókolási módszer.  Először is, háttal a kőnek ülünk, aztán egy állandóan ott lévő segítő által irányítva le kell feküdni, ő segít megemelni a hátunkat, hogy fejünket jól hátra hajtva elérhessük és meg tudjuk “csókolni” a híres, mágikus követ. Szóval, ha ezután úgy érzitek, hogy ékesszólóbban beszélek – az ezért van 🙂

Miután megtörtént a csók, igyekeztünk lefelé, mert el kellett érni a vonatot, hogy elérjük a hajó indulását… Egy másik parki úton mentünk vissza a kijárat felé, ahol megint egy újabb kihívás várt ránk. Ugyanis találtunk egy kő alagutat, amin lépcső vezetett át, de nem akármilyen, ehhez is legenda fűződik. Ha az instrukció szerint mész át rajta, 1 éven belül teljesül a kívánságod… Na, ná, hogy ezt is kipróbáltuk!

Behunyott szemmel, nagyon erősen a kívánságunkra fókuszálva kellett háttal lépcsőzni… Szerintem a fotón látható, hogy nagyon komolyan vettem! 1 év múlva elmondom, hogy mit kívántam, de remélem hamarabb kiderül – ha teljesül!

Aztán már tényleg siettünk “haza”. Nagy szerencsénkre éppen bent állt a busz, ami visszavitt bennünket Cork városába. Kb. 30 perces buszút után szálltunk le. (5 font alatt volt egy jegy) a városban már nem volt időnk szétnézni, de egy nagyon hangulatos kávézóban sikerült még egy kávét meginni.

Aztán, irány a vasútállomás, pár perc múlva már “robogtunk” is vissza a hajóhoz!

Még egy utolsó integetés, mielőtt újra a hajó fedélzetén folytattuk az utunkat. Következő állomás: Dublin!

cof

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.