Auckland 3. nap – Új Zéland

2012. február 16. csütörtök

Tényleg kora reggel látszott, hogy szép idő lesz, ezért elhatároztuk, hogy veszünk egy Hop on Hop off hajójegyet. Ezzel 3 napig lehet korlátlanul utazni és 4 megállóhelye van. (35 NZD/fő) Az első járat 10 órakor indult, s azt mindenképpen el akartuk érni. Ismét gyalog indultunk neki, de most végig lefele a Parnell road-on a partra. Időben elindultunk, de végül 35 perc alatt kényelmesen elértük a hajóállomást. Az új épületek mellett ezt láthatjátok mindkét oldalról.  Mivel időben értünk oda, még indulás előtt a drágám megitta következő kávéját..  

Nagyon jól választottuk a hajót, mert nem csak árban kedvezőbb, hanem nagyon sok információt is elmondanak és azokon a helyeken, ahol szép fotókat lehet készíteni, lassít a hajó vagy meg is áll.

Innen a vízről látható igazi szépségében a hajóállomás régi épülete, amely a kikötő egyik jellegzetes, meghatározó épülete. Néhány kép útközben, úgy döntöttünk, hogy a második szigetre megyünk előbb.

Kb.45 perc hajózás után (ebben benne volt egy kikötés is), megérkeztünk Rangitoto szigetre. Auckland városi területeinek nagy része a kialudt aucklandi vulkáni földön fekszik. A régióban 49 különböző korú vulkán található, melyek közül a legidősebb 150 000 éves. Az utolsó kitörés körülbelül 600 évvel ezelőtt volt, befejezve a párszáz évig tartó aktivitást, amely a Rangitoto-szigetet is kialakította.

Minden ismertető felhívja a figyelmet, hogy a szigeten a WC-n kívül semmi nem található, így élelmet, vizet feltétlenül vinni kell. Jó tempóban 45-50 perc alatt lehet felérni a csúcsra, s mivel 2 óra múlva jött a következő hajó, igyekeztünk, hogy időben visszaérjünk.  Az időre sem panaszkodhattunk – voltak olyan szakaszok, amikor egy kis hűsítő szellő nagyon jót tett volna. Jól megizzadtunk mire felértünk. Az utolsó táblánál fellélegeztünk, mert csak 200 méter volt kiírva a csúcsig, csak azt nem írták ki, hogy az mind lépcső (ha jól számoltam 120).  Jó kis túra volt, de megérte a látvány!

A harmadik képen látszik a móló, ahonnan indultunk (teljes zoom-mal, hogy látható legyen)

Lefelé találtunk a híres „kék” páfrányt, ami a kiwik (új-zálandiak) jelképe. Még a dél-afrikából származó idegenvezetőnk, aki Rotoruá-ba vitt bennünket, mutatta ezt meg nekünk. Mint látjátok a színe zöld, amíg meg nem fordítjuk a levelét, ami viszont ezüstösen csillogó kék színű. Mint megtudtuk, ezt használták kommunikációra, letépkedték a levelét és az útra különböző jeleket raktak ki, így tudtak utat jelezni, vagy üzenni egymásnak.

Ezt találtam róla az interneten: Silverfern (Cyathea dealbata) – ugyancsak közismert nemzeti szimbólum. Egy 10 m magasra is megnövő páfrányféle (amelyekből szintén rengeteg található Új-Zélandon), melynek levelei felül zöldek, alul viszont ezüstös színűek. Legnagyobb “sikerre”,  az új-zélandi rögbi válogatott, az All Blacks jelképeként jutott. De több más sportág (pl. az új-zélandi focicsapat mezén is szerepel, All Whites) és kiwi intézmény emblémájában is szerepel. Pl. ez a “Kiváló Áruk Fórumának” (Kiwiqual) itteni megtestesítője is. Lefelé még egyszer megörökítettük a fekete lávát, amelyből a sziget áll, elolvashattuk, hogyan működik a vulkán, hogyan alakult ki ez a láva sziget.

Még egy utolsó kép, aztán megérkezett a hajónk és máris búcsút inthetünk ennek a csodálatos természeti képződménynek, melyet – mint az egész országban tapasztalhattuk – óvnak, védenek, nem kevés pénzt áldozva rá, hogy érintetlenül megmaradjon az utókornak.

Aztán már a kikötő jól ismert képei, a modern és a régi épületek látványa, és visszaértünk a városba.

De a nap még – a rengeteg élmény ellenére – még nem fejeződött be, hiszen olyan szép idő volt, hogy elhatároztuk, hogy még felmegyünk a toronyba is. Az első képen a két oszlop között van kifeszítve egy 4 üléses szerkezet, amit felhúznak és szabadesésben zuhanhatsz – ha szükséged van egy kis adrenalinra.

A Sky Tower a SKYCITY Auckland kaszinó-komplexum része. A toronynak naponta 1450 (évente 500 000) látogatója van. A torony felső része két étteremnek és egy kávézónak ad otthont, az egyik étterem 190 méter magasan forgó kilátóként is működik, egy óra alatt tesz meg 360 fokot. Az étterem felett is található egy 360 fokos látképet kínáló kilátószint. a fő kilátó 186 méter magasan van, az üvege 38 mm-es vékonyüveg. A legfelső kilátó rész a Sky deck, 220 méter magasan található, tiszta időben 82 km-re lehet ellátni onnan. A torony része az ún. Sky jump, ami 192 méter magasságban található. A bázisugrók innen kontrollált körülmények között ugorhatnak, és akár 85 km/órás sebességet is elérhetnek.
A tornyot telekommunikációs céllal is használják. Az Auckland Peering Exchange a 48. emeleten található. A torony a legmagasabb FM-átjátszó a világon, 58 kábel nélküli mikrohullámú adást közvetít. Két év építés után a tornyot 1997. március 3-án adták át, hat hónappal a tervezett átadás előtt. A torony megerősített betonból készült. 12 méteres átmérőjével nyolc lábon áll, 16 alapot ástak neki, amelyek 12 méter mélyen kapaszkodnak a földbe. A felsőbb emeleteken kompozit anyagokat is használtak, a kilátó részeken alumíniumot és kék-zöld színű üveget is felhasználtak. A torony építése alatt 15 000 köbméter betont, 2000 tonna vasacélt és 660 köbméter acélt használtak. A torony 200 km/órás szélnek és földrengésnek képes ellenállni. Egy 40 km-re lévő 7-es erősségű földrengés kárt sem tett az épületben. Még a 20 km-re lévő 8-as földrengés sem. A tornyot eddig csak egyszer zárták be, 2006 novemberében egy vihar miatt, a szél ereje akkor 150 km/órás volt. Ott voltunk a hegy tetején.

Mi fent voltunk a Sky deck-en is, azt hiszem, a látvány magáért beszél!  Még két kép, mindkettőnél a padló üveg, az első a toronyból lefele a szédítő mélység, a másik pedig a lift üveg alja, szinte nem is látszik a liftakna alja (60 emelet magasságból).

Innen aztán már fáradtan, de törve nem, tele élményekkel indultunk haza, jó felfedezőkhöz mérten ismét gyalog. De azért, mondanom sem kell, nem kellett ringatni bennünket. Holnap megint „nehéz” napunk lesz (azért sajnálni nem kell bennünket ☺), mert ismét hajótúrára megyünk.