Oslo – Norvégia fővárosa



2017. 09. 06

Néhány információ Norvégiáról
Területe: 324 000 km2, lakossága 4,6 millió fő, népsűrűsége: 14 fő/km2. Államformája: alkotmányos monarchia. Pénzneme: norvég korona. 19 tartományból áll, 91 ezer km a közúthálózata. Több, mint 25 000 km hosszú a partvonala, mert a fjordok miatt erősen tagolt.
Határai: Norvég-tenger, Svédország, Finnország, Északi-tenger, Barents-tenger.
Norvégiához tartoznak a Spitzbergák és Jan Mayen-szigetek.
Gazdag ország, GDP-je 50%-kal nagyobb, mint az Európai Unio átlaga.
Húzóágazatai: gépgyártás, halászat, hajógyártás, fa- és papíripar, élelmiszeripar, elektrokohászat, finommechanika.
Az ország legmagasabb pontja: 2470 m magas. Éghajlata: óceáni, évi középhőm: 7-8 0C. 1949-ben csatlakozott a NATO-hoz. Nem tagja az EU-nak.

Oslo: Norvégia fővárosa. 634 000 lakosú, Skandinávia egyik legszebb városa, területe: 454 km2. Norvégia déli részén fekszik, kb. az orosz Szentpétervárral egy szélességen. Először kb. 1000 körül a vikingek éltek az Oslo-fjord partján. A várost III. Könyörtelen Harald alapította 1049-ben. Az 1600-as években IV. Chistian király újjáépíttette. 1952-ben téli olimpiát rendeztek itt.
A világ legdrágább városa. Területén 40 sziget és 343 tó található. Oslo területének közel fele zöldterület (sok erdő).

Szerda reggel esőre ébredtünk. Reggel 8.00-kor kötöttünk ki és este 8.00-ra tervezték az indulást. Vártunk hátha eláll az eső, nem sok sikerrel. Hiába voltunk pozitívak és reménykedtünk, sajnos az eső nem állt el. Szerencsére ekkor még csak szitáló eső volt, így aztán úgy döntöttünk hogy nekiindulunk a városnak, ami nagyon közel volt. Az első látványosság a Az Akershus erőd (Akershus Slott og Festning) Norvégia legjelentősebb középkori erődje, amelyet V. Håkon Magnusson király építtetett 1300 és 1308 között. A várban lakott 1319 és 1380 között a király is. Az erődöt magas tornyok védték, külső részeit földalatti folyosókon át lehetett megközelíteni.

1527-ben egy tűzvészben az Akershus erőd erősen megrongálódott, később reneszánsz stílusban építették újjá. Ezt követően azonban a vár hadászati jelentősége csökkent, gyakran csak raktárnak vagy börtönnek használták.

Az erőd napjainkban múzeumként működik, megtekinthető a királyi sírkápolna, ahol VII. Håkon király, Maud királyné, valamint Märtha trónörökösnő síremléke is helyet kapott. Az erőd udvarán, egy melléképületben található a norvég ellenállási múzeum.

Gyakorlatilag a vár mellett “parkolt” a hajónk!

Kb. 400-500 méteres séta után elértük a belvárost. Az első célunk a turista center volt, ami a város főterén található.

Úgy gondoltuk, hogy ott végleg eldöntjük hogy merre is induljunk mit nézzünk meg a városban.

Előtte a főtéren készült még a következő fotó, na mit szóltok milyen bátor vagyok?

A Turista Center egybe van építve a vasútállomással azaz, összeköti őket egy nagy csarnok épület, ahol mindenféle üzletek illetve éttermek vannak. Végül úgy döntöttünk hogy a Néprajzi múzeumot látogatjuk meg, ami Európa egyik legnagyobb szabadtéri kiállítóhelye, több mint 150 épülettel. Vettünk egy, egynapos bérletet, amely 24 óráig érvényes, és minden tömegközlekedési járműre föl lehet vele szállni. Ez 90 norvég koronába került fejenként. A 30-as busszal kellett mennünk, ami szintén a fő tértől indult. Nagyon hamar, pár perc után már jött is, és körülbelül egy 20 – 25 perc alatt vitt ki bennünket a Néprajzi Múzeumhoz.

Itt a belépőjegy 130 korona volt fejenként. Közben az eső hol jobban, hol kevésbé de szakadatlanul esett, de mint látjátok ez nem szegte kedvünket.

Ugyanez mondható el az itteniekről is, őket sem nagyon zavarta az eső. Találkoztunk több gyerek csoporttal is, amint a következő kis videóban láthatjátok, ők kimondottan élveztek.

Elindultunk bejárni a területet, ahová az ország különböző pontjairól hoztak, különböző funkciójú házakat. Mondanom se kell, az alapanyag mindegyiknél a fa. Nagyon érdekes, hogy az 1700-as 1800 es időkből származó házakban, az ágyak körülbelül olyan 160 – 170  cm hosszúak voltak.

Nagyon sok házba be is lehetett menni, és tényleg olyan volt az egész, mint egy időutazás.

Néhány házban, korhű ruhákban hölgyek vagy zenéltek, vagy éppen a parázsló tűz mellett kézimunkáztak.

Lehet hogy ez csak nekem újdonság, de nagyon tetszett a kerítés megoldás, ahol két fa közé gyakorlatilag fél fekvő állapotba sorban raktak fákat, ezeket csak fölül rögzítették dróttal. Nagyon egyszerű, nagyon gyors és gazdaságos kerítésépítésnek tűnik.

Minden ház mellett információs táblán az eredeti helyszínen készült fotó, ahonnan elhozták az épületet, illetve a rövid története, hogy mikor épült, és mire használták.

Nekem a csúcspont, egy fából készült templom. Nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna hasonlót, ahol tényleg minden csak fából készült. Ráadásul ezl 1212-ből!!! származik, amikor a településen, ahol állt, egy új templomot építettek 1880-ban, ezt pedig megmentették, restaurálták, amít 1885-ben fejeztek be. 1907-ben került Oslóba, ennek a múzeumnak az elődjébe, ami akkor a világ első ilyen, open-air (szabadtéri) múzeuma volt.

Belülről is néhány fotó:

Azóta több másolatát is fölállították már Skandináviában és az Egyesült Államokban is.

Természetesen vannak épületek a későbbi korokból is, ezeket is lehet látni, és folyamatosan bővítik a kiállítást.

Amikor körbeértünk, jólesett a kávézóba egy kicsit megpihenni, ahol egy nagyon finom habos csoki italt ittam.

 A séta közben kaptuk a hírt, hogy a párom keresztlánya, aki Oslóban él, nem túl messze lakik innen, így aztán megbeszéltük, hogy találkozunk. Ismét buszra szálltunk, majd pár megálló után leszálltunk és egy másik, 31-es busszal folytattuk tovább az utunkat, mintha csak oslóiak lennénk. 🙂

Ott már várt bennünket Domica autóval, és pár perces autózás után elmentünk meglátogatni megnézni hogy hol élnek. Azért mondanom se kell, hogy nagy volt az öröm, hiszen reggel még egyikünk sem gondolta, hogy ez a találkozás ma létrejön.

Két gyereket nevelnek, mind a két gyerek itt született Norvégiában és hát úgy tűnik hogy nem is szeretnének innen máshova menni. Meséltünk neki a gyerekekről, akiket látunk nyakig sárosan, vizesen, de mondta, hogy ez itt egy teljesen megszokott dolog. A gyerekeknek vannak vízhatlan overáljai, és teljesen normális, hogy mindegy milyen idő van, esőben, sárban, ugyanúgy kimennek a szabadba és játszanak és nincsenek korlátozva.

Aztán csak úgy rákérdeztem, hogy mégis milyen itt az időjárás nyáron, mondta, hogy 18 – 22 fok, nagyon kellemes. És télen? – 20 – 40 °, jött a válasz!

Eddig sem nagyon terveztem, hogy errefelé szeretnék lakni, de most aztán végképp nem! Nem tudom, miért gondoltam, hogy a tenger valahogy temperál kicsit, nem tudtam, hogy télen itt is ennyire hideg van!

Nagyon hamar eltelt az a félóra, háromnegyed óra, amit vele töltöttünk, aztán a pár percre lévő másik vasútállomásra mentünk, hogy visszainduljunk a belvárosba.

Talán nem kell mondanom, hogy a vasút sem okozott csalódást.  Kulturált, tiszta, gyors és pontos vasúti közlekedés van itt.

Majdnem azt írtam, hogy itt is, de hát ezt tudjuk, hogy a hazai vasútra azért, jó szándékkal sem lehet elmondani ezeket.

A vonaton látható hőfok, az a külső hőmérsékletet mutatja, bár érdekes, mert nem tűnt ennyire hidegnek, talán azért, mivel teljesen szélmentes volt az idő.

A Nemzeti Színház megállót, ahol le kellett szállnunk, egy kb. 10 perc alatt értük el. Itt is olyan szürke volt minden, mozgólépcsővel mentünk a felszínre, de a falak végig beton szürkék voltak. Az a kevés, amit láttunk a fővárosból, azt sugallja, hogy nem nagyon használják a színeket,  – gondolom az időjárás is hozzájárult, de olyan színtelen, szürke, egyhangúnak tűnt minden, biztos, hogy érvényes rá a „visszafogott” jelző is. De leginkább a következő megfogalmazás tetszett: Gazdag vikingek nyugis városa J De egy biztos, természeti csodákban nem sok város vetekedhet vele.

Innen már a kikötő felé sétáltunk és útközben még benéztünk a Nobel Peace Centerbe, ahol természetesen minden a Nobel-díjasokról szól, mondhatom –szó szerint -, hogy még a plafonról is ők lógnak. Itt van egy kis üzlet is, szuveníreket lehet venni, életrajzokat, illetve egy kiállítást lehet megtekinteni.

Aztán a következő fotók már a tengerparton a kikötőben készültek. Innen látttuk a Városháza épületét, Városháza /Radhuset/: Itt történik a Nobel békedíjak átadása. Előtte a norvég mondák világát idéző fafaragások. 1930-ban fogadták el Arnstein Arneberg és Magnus Poulsson terveit. 1950. május 7-én lett kész.

Hamar megláttuk a hajónkat, is ekkor már egyre jobban esett az eső, így nem nézegettünk tovább, hanem visszaszálltunk a hajóra.

A fotón látható kis jellegtelen szürke épület, az a cruise terminál, amin keresztül sétáltunk, itt természetesen még egy utolsó vásárlási lehetőség volt, elsősorban szuveníreket lehetett kapni.

Mielőtt kihajóztunk, még csináltunk néhány felvételt búcsúzóul, az erődről, illetve, amit a szárazföldről már nem tudtunk megnézni, a híres operaházról. De innen, a hajóról sem volt utolsó a látványa:

Egy leírásban a következőket olvastam róla: (most nekünk nem volt szükségünk ezekre az óvintézkedésekre…)

„Az operaház jellegzetes formavilágú, szögletes és fehér… nagyon fehér! A fehérségét a speciális kövezet adja, ami a teljes tetőt és a bejárható területeket fedi. Az épület olyan kialakítású, hogy nyugodtan felsétálhatunk a lejtős tetőre, ahonnan nagyszerű rálátásunk lesz az öbölre és az üzleti negyedre is. A burkolat fehérsége bántó, annyira, hogy a fénytűrésükről híres barna szemű utazóink is úgy nyilatkoztak róla, hogy majd megvakultak – ez bizony hóvakság, hó nélkül! Állítólag az operaházat építő munkások nagy része maradandó látáskárosodást szenvedett a norvég napsütésben. Nekünk azért turistaként nem kell ettől félni, annyit nem leszünk ott, de egy napszemüveg mindenképp ajánlott a látogatás erejéig. A fotózáshoz inkább keressünk árnyékot adó falakat, különben bizarr-mód hunyorgós fotók egész sorát fogjuk törölni a fényképezőről.”

Azután már a vacsora következett, és a szokásos színházi előadás, ami ez alkalommal egy orosz akrobata párnak a műsora volt, fantasztikus produkciót láthattunk tőlük.

Az előadás után természetesen az ágyunkon, megint egy kis állatka várt bennünket, vagy nem is olyan kicsi és most nem kell találgatni, azt hiszem, mindenki számára egyértelműen kiderül, hogy, milyen állatról is van szó.

Ezzel búcsúzom mára, jó éjszakát!

 

 

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.