Abu Dhabi

2017. április 1. szombat,

Abu Dhabi – Az egyesült Arab Emirátusok fővárosa

A hajóút utolsó előtti állomásához érkeztünk, Abu Dhabiba. Abu-Dzabi (arabul أبو ظبى; nyugati átírásváltozata Abū Z̧aby, régebben magyarul is Abu Dhabi) az Egyesült Arab Emírségek, valamint az azonos nevű társemirátus fővárosa, az ország legnagyobb, egyúttal Dubaj után második legnépesebb városa (621 000 fő (2012)). Az ország középső, északi részén terül el, a Perzsa-öböl partvidékén, a sivatagos et-Taff vidék északi előterében. Szigetre épült, a szárazfölddel földhíd és több mesterséges híd köti össze.

     

A város életében nagy változást hozott 1958, amikor felfedezték a közelben rejlő hatalmas kőolajmezőket, amelyeknek 1962-ben megindult kitermelése rendkívül gazdaggá tette az emírséget, és magát a várost is. A kezdeti időkben, Sahbút bin Szultán konzervativizmussal jellemezhető uralkodása (1928–1966) alatt az életszínvonal még csak lassú ütemben emelkedett, az 1966-ban trónra került Zájed uralkodása alatt azonban megindult Abu-Dzabi rohamléptékű felvirágzása. A kőolaj-kitermelésből befolyó jövedelemnek köszönhetően az 1966-ban még csak 20 ezres lakosú városkából a 20. század utolsó negyedében kiépült a ma ismert, korszerű infrastruktúrájú Abu-Dzabi, a térség egyik ipari-gazdasági központja, saját nemzetközi repülőtérrel.

1971-ig a britek kivonták csapataikat a térségből, s Abu-Dzabi 1971 decemberében az immár független Egyesült Arab Emírségek ideiglenes fővárosa lett. Itt kaptak helyet az államszövetség kormányzati szervei, de Abu-Dzabi fővárosi státusát ötévenként újítják meg, s különféle tervek ismertek Dubaj és el-Ajn fővárossá fejlesztéséről is.

Abu Dhabi felfedezése

No, akkor nézzük meg ezt a várost személyesen is. 8-kor már ki is kötöttünk, így reggeli után már indultunk is a túrára. A terminálban le kellett adni az útlevelünket – azoknak is be kellett jelentkezni, akik a hajón akarták tölteni a napot! Kaptunk egy kis matricát a hajókártyánkra, igazolva, hogy átestünk az ellenőrzésen. A terminálban gyorsan elkészültek az első fotók is…

     

Azt az infót kaptuk, hogy lesz ingyenes shuttle a Word Center-hez, bár csak óránként, limitált férőhellyel. Ehhez képest nagyon szerencsések voltunk, mert ahogy elhagytuk a terminál épületét, ott állt a busz, és ahogy felszálltunk, már indult is. 🙂

Nekem már csak fent, az emeleten jutott hely, elől az ablaknál egy ázsiai hölgy mellett – a legjobb hely :-), így aztán tudtam lőni pár fotót…

      

A buszról leszállva, úgy döntöttünk, hogy gyalog indulunk neki felfedezni a várost, annál inkább, mert a leírás szerint nem túl messze volt tőlünk az a kis darabka óváros, ahonnan Abu Dhabi fejlődésnek indult.

A régi óváros

Hamar meg is találtuk – a körbekerített épületet, kiderült, hogy most renoválják és nagymértékű rekonstrukció folyik… Így aztán csak azt láthattuk, ami kimagasodott a kerítés felé, illetve kis nézőkéken keresztül (mintha távcsőbe néznénk), kukkanthattunk be, ezek direkt a turistáknak készültek. Mindenesetre, egy olyan hely, ahonnan egy egész nemzet és egy hatalmas város nőtte ki magát, alig 50-60 év alatt. Az első fotó 1964-ben készült!

    

Szinte teljesen körbejártuk Abu Dhabi “bölcsőjét”,  és ilyeneket láttunk belőle 🙁

  

Aztán, úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a Marina Mall-hoz, ahonnan van lehetőség magasról visszatekinteni a városra, állítólag nagyszerű a kilátás. Az úton persze, “kattogtattam” a gépemet.

  

Aztán még gyönyörködtünk a tengerpartban kicsit, bekukkantottunk egy public (nyitott) beach-re és látva, hogy milyen párás az idő, újratervezést csináltunk.

  

Amit látni kell: A Zajed sejk mecset

Beültünk egy taxiba és elvitettük magunkat a Nagy mecsetbe.

A Zájed sejk mecset a nyolcadik legnagyobb mecset a világon. Nevét Zájed bin Szultán Ál Nahján emír-elnökről kapta. A mecset hivatalosan 2007-ben az iszlám ramadán hónapban nyílt meg.

Ahogy kiszálltunk az autóból, még elég távol voltunk, de így is csak a nagylátószögű lencse tudta befogni ezt a hatalmas épületet.

A biztonsági ellenőrzés után, a nőknek megint be kellett öltözni, – már teljesen megszokom a végén ezt a viseletet! Na, ezt ne vegyétek komolyan! 🙂

  

És most jön a neheze, kiválasztani néhány fotót, abból a több mint százból, amit itt fotóztunk. Már rutinosan vesszük le a cipőinket, tesszük a cipőtartó fakkba és már mehettünk is befele.

  

A középső fotót – mint később kiderült -, egy olyan helyről készítettem, ahova nem szabad lett volna bemennem. De az őr mindezt nagyon kedvesen, széles mosollyal az arcán közölte. A végén még ő nyugtatott, hogy nincs semmi baj, amikor sűrű elnézést kérve szabadkoztam: sorry, sorry… De a kép nagyon jó lett, ugye? 🙂

    

Néhány adat a mecsetről:

• A mecsetet 54 darab, fehér márvánnyal díszített kupola díszíti.
• Az épület négy sarkában elhelyezett minaretek 115 méter magasak.
• A mecset egésze egyszerre 40 000 hívőt tud befogadni.
• A fő imacsarnokban egyszerre 9000 hívő fér el.
• A világ legnagyobb szőnyege, melyet Ali Háliki tervezett, 5700 m² területű. A szőnyeg 15 kisebb darabból áll amit ott helyben kézzel varrtak össze. A szőnyeg 35 tonna gyapjúból és 12 tonna pamutból készült, teljes súlya így 47 tonna. A szőnyegben összesen 2 268 000 000 csomó van.
• A világ legnagyobb csillárja 10 m átmérőjű. A mecsetnek egyébként hét csillárja van, amit Németországból szállítottak.

        

Utólag bevallom őszintén, egy kicsit vaciláltunk, elmenjünk egy újabb mecsetet megnézni, de nem gondoltuk, hogy ez ennyire gyönyörő, lenyűgöző lesz. A “Na, menjünk, gyorsan nézzük meg, ha már itt vagyunk”-ból, majdnem egy 2 órás nézelődés, fotózkodás lett. MEGÉRTE!

  

Aztán még egy utolsó kép kívülről, egy másik látószögből, és az utolsó kép már a taxiból, egy utolsó pillantást vetve erre az újabb, ember által készített csodára!

        Vissza a hajóra

Egy jó 20 perc alatt, már ismét a kikötőben voltunk, egy délutáni ebéd után még volt időnk egy kis napozásra is. Közben a kivetítőn, szombat lévén egymást követték a focimeccsek…

Mivel csak este félnyolckor indult a hajónk, még gyorsan kiszaladtunk a terminálba szétnézni, és csináltunk néhány fotót is. 🙂

  

Aztán egy fotó, amikor éppen lement a nap. Ezt sem lehet megunni.

                                             

Ezen az stén kihagytuk a színházat, jó hosszú napunk volt, 35 fok hőmérséklettel – de ezt egyáltalán nem panaszként mondom, sőt! 🙂 🙂 🙂

Na, és mi hiányzik még a mai napból? Hát persze, hogy a kis állatka, ma sem maradt el, ez pedig egy gorilla volt!

Következő reggel már Dubaiban leszünk, a jó hír, hogy ott még lesz egy teljes napunk, csak hétfőn kell elhagyni a hajót!