Indulás Velencébe

 2018. 10. 25-26

Minden utazás egy kis lépéssel kezdődik… 😊

Csütörtökön du. 16:44-kor felszálltunk a Debrecen – Budapest Intercity vonatra, amely a 225 km-es távolságot közel 3 óra!!! alatt tette meg – hangsúlyozom INTERCITY -, és nem késett, ez a normál menetideje. NO COMMENT!

Na, de ezt csak megjegyeztem, hiszen kellemesen telt az idő, egy kedves házaspár társaságában…

Flix busszal Velencébe

¾ 8 előtt pár perccel értünk Pestre és bőven volt időnk, hogy kimenjünk a Népligetbe, a buszpályaudvarra, ahonnan indult a buszunk Velencébe. Most – ha igaz -, tényleg igénybe vesszük és kipróbáljuk a FLIX buszt, amely pár év alatt behálózta Európát. Egyszer már majdnem sikerült, Genovából Milánóba utazni. A jegyünk is meg volt, csak éppen a hajónk késett a kikötéssel, így lemaradtunk. Megjegyzem, nagyon korrektek, gyakorlatilag visszakaphattuk volna a teljes árat, egy bon formájában, amit 1 évig le lehetett volna utazni, az már a mi hibánk, hogy ezt nem használtuk ki.

De térjünk vissza az utazásunkra! Este 10 után már mindenki megérkezett a pályaudvarra, 13-an voltunk a 32 fős csapatból. A többiek autóval mennek, velük Velencében találkozunk.

A busz pontosan érkezett, és hamar kiderült, hogy a reklámjuk fedi a valóságot!

Kényelmes, széthúzható ülések, amelyek jól hátradönthetők, lábtartó és két üléssor között bőven elegendő távolság a lábnak, még a magas embereknek is… Külön bónusz volt, hogy mivel Budapesten még nem voltunk tele, így elfoglalhattam egy kétüléses „sort”, ahol vízszintesen is tudtam feküdni, aludni…

Kétszer 15 perces pihenő volt az út során, ahol kulturált, minden igényt kielégítő mellékhelyiségben  intézhettük dolgainkat. Természetesen a buszon is volt WC. Kb. félúton Velencére, Goriziában volt a második pihenő, egy vasútállomás mellett – hát, van még bőven hova fejlődnünk otthon, a vasútállomásokon és pihenőkben lévő (nem fizetős) mellékhelyiségek állapotával kapcsolatban…

        

Összességében elmondhatom, nagyszerű utunk volt, jó választás volt a FLIX busz.

Érkezés Troncheto-ba

Velence, Troncheto volt a végállomásunk, ahonnan 1,5 € – ba került, az a People Mover (Embereket szállító), magasvasúton, eljutni a kikötőbe (Marittima ) Csupán 1 megállót kellett mennünk. A kikötő bejáratánál az ellenőrzés után (személyi igazolvány vagy útlevél és a hajó beszállókártya) engedtek be bennünket a kikötő területére, ahol több hajó is várta az utasait:

Itt gyorsan összeálltunk egy fotó kedvéért, a háttérben: Velence.

Kb. 600 méter séta után értük el azt az épületet, ahol bejuthattunk a hajóra. Évről-évre tapasztaljuk, hogyan könnyítik, egyszerűsitik a hajóra való feljutást, annak ellenére, hogy papírjainkat legalább 4-5 helyen ellenőrzik. Ez azonban nem megy a  biztonság rovására..

A csomagok leadása után, a hajóra néző hatalmas, üvegfalú „várakozóban” vártunk az autóval érkezőkre. Ez alatt, egy kis svédasztalt kreálva elfogyasztottuk a még az útról megmaradt kajákat, italokat..

         

Hajóra szálltunk…

Aztán, gyakorlatilag felsétáltunk a hajóra, igaz, hogy ez alatt is háromszor ellenőrizték az iratainkat, aztán egy gyors fotókészítés után (ezt a személyzet csinálta, a hajókártyánkhoz, azonosítás miatt), máris bent voltunk.

A hajókártyát mindenki a kabinjában találja, ez a következő 8 nap legfontosabb dokumentuma, hiszen ezzel megyünk ki- be a hajóra, a kabinunkba, CSAK ezzel tudunk fizetni, kirándulásokat foglalni.. stb.

Mivel még a kabinokat csak 14 óra után lehet elfoglalni (hiszen a személyzet szorgos munkával takarítja az előző turnus után, akik csak nemsokkal ezelőtt hagyták el a hajót), ezért felmentünk a 11. emeletre a svédasztalos étterembe – nehogy véletlenül megéhezzünk 😊

A bejáratnál itt is stílszerű üdvözléssel fogadtak bennünket:

A fedélzetről is csináltunk pár fotót, ahogy ráláttunk Velencére..

   

Megkezdődött a “hajós” életünk

Aztán elfoglaltuk a kabinunkat, jött a gyors kipakolás.  Mi felmentünk még a hátsó fedélzetre, egy teára, kávéra, majd mentünk vissza a kabinba, hogy magunkhoz vegyük a mentőmellényeket. 17 órakor mindenkinek kötelező résztvenni azon a demonstráción (drill), ahol megmutatják, mit és hogyan kell tenni vészhelyzetben.

Aztán már mentünk is fel a fedélzetre, hiszen kifut a hajó, jobban mondva méltóságteljesen kiúszik a  csatornán a nyílt tengerre, közben pedig csodálhattuk Velence épületeit, tereit. Kihagyhatatlan látvány így a tengerről is „körbenézni” ezt az egyedülálló adottságokkal bíró várost.

Mondanom sem kell, hogy mennyit fotóztunk… Csak egy kis ízelítő:

És, egy kis bizonyíték, hogy mi is ott voltunk, dacára a feltámadó nagy szélnek…

Aztán, az ültetős étteremben a vacsora, kiváló alkalom a nyugodt beszélgetésekre… Az étteremhez a hajó legnagyobb bárján keresztül vezet az út, ahol már igazán emelkedett a hangulat, egy nagyszerű zenekar előadásának köszönhetően sokan táncra is perdültek.

Majd egy kis segítség azoknak, akik még nem rendelték hozzá a bankkártyájukat a hajókártyához – hiszen már ezt is automatán keresztül önállóan, sorbanállás nélkül megtehetjük.

21 órakor pedig kezdődött a színházi előadás, nagyon népszerű dalokkal, igazán jó hangulatot teremtve.

Ez volt az első nap, igazán mozgalmas, ahogy elnéztem a társaságot, senkit nem kell ringatni….