St. Kitts – a nyugalom és relaxáció szigete

2018. április 5.

Egy újabb karibi sziget várt bennünket, hogy felfedezzük, Saint Kitts, hivatalosan Saint Kitts és Nevis, ami két szigetből áll. A Brit Nemzetközösség tagja, Nagy-Britanniával társult állam, nagyfokú autonómiával. Mindössze 260 négyzetkilométeres a területe és alig több mint 50 ezres a helyi lakosság. A hivatalos nyelv az angol.

“A Termékeny Föld és A Gyönyörű Vizek Földje “- így hívták őslakói a két szigetet. 1498-ban fedezte fel Kolombusz Kristóf, aki  Szent Kristófról és a Havas Boldogasszonyról (Nuestra Señora de las Nieves) nevezte el a két szigetet, melyet az angolok egy egyszerűbb, jobban csengő névre neveztek, ekkor kapta a ma is használt, St. Kitts és Nevis nevet. 1538-ban francia hugenották menekültek a szigetekre, de őket kiirtották a spanyolok. Később angol és francia telepesek érkeztek, akik kiirtották a békés bennszülötteket. Nem sokkal később a spanyolok deportálták újra a franciákat és az angolokat, akik ennek ellenére még egyszer visszatértek a szigetekre.

1713-ban viszont végleg kizárólagos angol uralom alá került a két sziget, egyesítve közigazgatásukat. Mindez hiába, a két sziget nincs igazán jó barátságban, mert Nevis lakói szerint, St. Kitts nem képviseli eléggé az ő érdekeiket..

Az idilli tájban egymást fúró két sziget lakossága azonban közös államot alkot a függetlenség 1983-as elnyerése óta.

Gyönyörű napsütés fogadott bennünket, mikor felmentünk a fedélzetre, a hajó már 7:00 órakor kikötött a főváros, Basseterre kikötőjében, és ilyenkor már késztetése van az embernek, hogy menjen le minél előbb és fedezze fel az eddig ismeretlen világot…

A mai kirándulási lehetőségeket mérlegeltük, nagyon sok delfines túrát kínáltak, természetesen volt szigettúra, és a sziget közepén húzódó vulkanikus hegy megmászása is ott volt opcióként. Végül mi a tengerparti, strandolást választottuk, így strand cuccokkal felszerelkezve, 9:00 óra körül hagytuk el a hajót.

Nagyon szép, rendezett és tiszta kikötő fogadott bennünket. Jól szervezett turista fogadás segített, hogy mindenki, a lehető leghamarabb eljusson a céljához. Mi a legszebb strand után érdeklődtünk, és rögtön meg is tudtuk, hogy 7 $/fő lesz a taxi díja. Jött egy sofőr és már vitt is bennünket a taxihoz. Itt is baloldali közlekedés van, egy kicsit megzavarva érzi magát az ember, amikor fordítva jönnek mennek az autók – az otthonihoz viszonyítva. Engem különösen a körforgalomnál zavar…

De szerencsére, nem nekem kellett vezetni! 🙂

Gyönyörű, változatos tájon vitt az utunk, ami a sofőr szerint kb. 20 percig fog tartani.

Útközben a sofőrünktől néhány dolgot is megtudtunk. Például, hogy a kb. 55.000.- fő lakja a két szigetet, az egykori afrikai rabszolgák utódai, de mulatt, indiai, pakisztáni és egyre növekvő számban, fehér ember is található közöttük.  Nagyon fontos export cikkük a cukor, de most már a turizmus óriási mértékben fejlődik, és ez a vezető iparág.

Ennek láttuk mi is bizonyítékát, hiszen a kikötőben ki volt táblázva, hogy újabb, luxushajók fogadására alkalmas móló épül hamarosan.

Itt van egy kis rövid videó, milyen tájakon utaztunk…

Azt is megtudtuk, hogy az elmúlt év hurrikánjai (szeptember elején az Irma, közepén pedig a Maria hurrikán) itt szinte semmi kárt nem okozott, köszönhetően a sziget közepén húzódó hatalmas hegyeknek, amelyek nagyon tompították, felfogták a hurrikán erejét – a sofőrünk szerint.

Aztán azt is megtudtuk, hogy a keleti oldalon az Atlanti óceánt látjuk, míg nyugaton a Karib tenger mossa ennek a  szigetnek a partjait.

Nagyon rendes volt a sofőrünk, hiszen ez egy taxi fuvar volt, mégis megállt velünk egy helyen, ahonnan fantasztikus látvány tárult elénk. Bár a nap éppen nem jó helyről sütött (fénykép készítés szempontjából), azt hiszem így is látható, tényleg lenyűgöző látvány tárult elénk…

Mielőtt tovább indultunk, még a sofőrünkkel is csináltunk egy közös fotót.

Innen már pár perc után el is értük azt az öblöt, amit ajánlottak nekünk, s már láttuk, hogy jól döntöttünk – csodás helyen tölthetjük ezt a pár órát. A sofőr “átadott ” bennünket egy part menti bár tulajdonosának/alkalmazottjának, nem tudom, ki volt…. Mindenesetre rögtön közölték velünk, hogy itt a sör csak 2 $. Ez tényleg csábító ajánlat, mert eddig a szigeteken 5 $ alatt nem nagyon lehetett sört, üdítőt kapni.

Igazi, hamisítatlan, karibi hangulatú bár…

Utána körbejártuk a hatalmas öblöt, bokáig sétálva az elmondhatatlan szép színű vízben, a világos, szinte fehér homokban.. Szerintem még a fotókon is átjön, de mint minden ilyen, akkor az igazi, ha személyesen átéli…

Higgyétek el, próbáltam szelektálni a fotókból, de mégis kicsit sokra sikeredett, mert “még ezt muszáj betenni” gondolattal, nem volt szívem kihagyni !

Na, és még egy utolsó:

Pedig még van… :-), Na, de visszafogom magam!

Először séta közben láttuk a szomszédos partszakaszon, hogy Aloe verás fürdőt hirdetnek, ezt le is fotóztuk. Aztán, jött egy helyi masszőr, aki Aloe verás masszázst kínált … fél óra, 20 $. Gondoltuk, valamilyen aloés krémmel masszíroz, na nézzük meg milyen. Aztán jött a meglepetés, mert az Aloe leveléből frissen préselt géllel masszírozott, ráadásul isteniül!

Na, ez után aztán tényleg szuper jól éreztem magam, nem tudom, hány levél géljét nyomta rám, és masszírozta a bőrömbe, egy biztos, nem sajnálta! Nagyon kellemes volt!

Aztán a bárban próbáltunk megszabadulni a finom homoktól, legalább is a nagyjától, mert épp megérkezett egy taxi, amely visszavitt bennünket a kikötőbe. De egy kis karibi hangulatot élvezzetek még ti is, míg mi nagyjából rendbe szedjük magunkat!

https://www.youtube.com/watch?v=PTFexx7aPo0

A taxis már sürgetett bennünket, és alig 20 perc alatt visszaröpített bennünket a kikötőbe. Azért egy nagyon szép kilátást nyújtó helyen azt mondta, ha gyorsan csinálunk fotót,gy is tett, közben pedig állandóan mondta: quick, quick – nagyon muris volt az egész, de megérte sietni.

Ugye, szerintetek is? Néhány fotó még, amit a visszaúton lőttem..

Aztán a kikötőbe érkezve, mi visszamentünk a hajóra, lecuccoltunk, felmentünk az étterembe egy könnyű kis ebédre, ez kb. 2 óra körül volt, így volt még közel 2 óránk, hogy ismét kimenjünk és bóklásszunk kicsit az üzletekben.

Igen, jól látjátok, a hapsi kezében egy felöltöztetett majom van, ami a szigeten honos. Állítólag, a strandokon időnként előfordul, hogy meglátogatják a turistákat, különösen, ha valami kajára szemet vetnek…

Ezek már a távozás pillanatai:

Csináltam a napnyugtáról is megint egy videót, de még gyakorolok a gyorsított felvételek ügyében, most már tudom, hogy valahova rögzíteni kell az állványt ilyenkor, mert akármilyen ügyesen próbálom tartani, egyrészt nehéz, másrészt meg nem lehet mozdulatlanul hosszú ideig fogni a kamerát…. Legalább is nekem még nem megy…

Ez ilyen lett:

Nagyszerű napunk volt, vetekszik a St. Croix, Sandy point.i kalandos kirándulásunkkal, gondolom elhiszitek, hogy ma este sem sokat kell kínlódni, hogy el tudjunk aludni.

A mai kis állatkánk megint várt ránk a kabinban.

Holnap az első kör utolsó kikötője, St. Marteen következik ….

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.