Rotterdam – Hollandia 2. legnagyobb városa

Rotterdam – Hollandia 2. legnagyobb városa

  1. 09. 04.

Gyönyörű napfelkeltével indult a napunk, mialatt behajóztunk Rotterdamba.

Rotterdam az ország második legnagyobb települése, melyet a II. világháborúban teljesen romba döntöttek, ezért a következő évtizedek az újjáépítés jegyében teltek. Középkori központot, romantikus óvárost így hiába is keresnénk, ugyanakkor Rotterdam modern építészete, Európában egyedülálló, stílusa mindenért kárpótol. Azoknak, akik szeretik az építészeti különlegességeket, igazi csemege.

Másik jellegzetesség, hogy a rotterdami kikötő az egyik legnagyobb a világon. Külön hajótúrákat szerveznek, ahol meg lehet nézni a dokkokat, a konténer raktárat, a több száz hajót és darut működés közben, azaz bárki bepillantást nyerhet az egyik legforgalmasabb kikötő hétköznapjaiba. A hajókiránduláson megmutatják a kikötőben alkalmazott legmodernebb technológiát, melynek segítségével évente 400 millió tonnás!!! áruforgalmat bonyolítanak le.

A tengerről a Maas folyón úszott be a hajónk, egészen a belvárosig. Néha úgy látszott kétoldalt a város, hogy a vizet nem is lehetett látni a hajó fedélzetéről, ha nem mentünk közel a korláthoz. Olyan volt, mintha a szárazföldön kúszott volna előre ez a hatalmas építmény.

11.00-ra volt meghirdetve a kikötésünk addig kényelmesen megreggeliztünk. Arra is maradt idő, hogy gyorsan „dolgozzak” kicsit, megnéztem a leveleimet, stb.

Közben folyamatosan bemondták a hangosbemondóba, hogy a nem európai országokból érkezők illetve schengeni határokon kívülről érkezők menjenek útlevélvizsgálatra, mert ők csak ezután tudnak kiszállni a hajóból. Nekünk, természetesen erre nem volt szükségünk, így 11 után mi elindultunk, hogy felfedezzük Rotterdamot. Hatalmas Cruise Terminálon keresztül hagytuk el a kikötő épületét.

Az épületben még két meglepetés fogadott bennünket. Először egy cápával lehetett fotózkodni – na jó, nem volt igazi a cápa, csak egy cápajelmezbe bújt fiatalember. Majd a lépcsőlejárat előtt egy helyi népviseletbe öltözött zenekar fogadott bennünket – természetesen zenével.

Az előző este megkapott újságunkban, amelyikben mindig benne van a másnapi program nagy örömmel láttuk, hogy ingyenes shuttle járatot biztosít a hajótársaság a belvárosba. Egyébként kb. 2,5 km-es távolságról beszélünk, melynek egy része az a híd, amely előtt leparkolt a hajónk -, mivel az alatt már nem tudott átférni. Beálltunk a sorba az ingyenes Shuttle-höz, de aztán, mikor láttuk, hogy milyen messze van a sor eleje, úgy döntöttünk, hogy inkább nekiindulunk gyalog a belvárosba.  Első feladatunk az volt, hogy átkeljünk a hídon, melynek becsületes neve is van, mégpedig Erasmus-híd.

Ez Rotterdam egyik jelképe, mely a város északi és déli részét kapcsolja össze. Ben van Berkel tervezésében 1996-ban készült el, 139 m magasba nyúló pillére miatt Hattyúnak is becézik. A 802 m hosszú hidat főként a város életében fontos eseményekhez, ünnepségekhez, tűzijátékokhoz használják, de számos hollywoodi produkcióban is feltűnik, pl. a Jackie Chan főszereplésével készült Ki vagyok én? című film néhány jelenetét is itt forgatták.

A nap is kezdett kisütni, egy újabb megerősítés, hogy jól döntöttünk, amikor a gyaloglást választottuk. Természetesen az úton folyamatosan fotóztunk is.

Az első célunk felé vezető úton, elértük a Maritime múzeum területét, bár be nem mentünk, de a kültéren is vannak kiállítva a tengeri hajózással kapcsolatos tárgyak, ezeket megnéztük.

Első célpontunk az a market volt (Markthal Rotterdam), amiről már a fotókon is látszott, hogy egy elég különleges építmény. Abszolút nem csalódtunk, amikor megláttuk, hiszen egy hatalmas kupolaszerű épület, belső ablakokkal és az igazi különlegessége, az élénk színekkel kifestett „plafon”. Nagyon kulturált, nagyon tiszta, és tele olyan áruval, ami magától próbálja az embert arra csábítani, hogy gyere, vegyél meg, annyira szép a tálalása.

Mire odaértünk, már nagyon sürgős volt, hogy egy mellékhelyiséget találjunk, arra sem lehetett semmi panaszunk.  1 €-val lehetett bemenni, ezért kaptunk egy jegyet, amelynek a felét (50 centet) le lehet vásárolni a kijelölt üzletekben.

A hátsó részen távozva, megpillantottuk második célpontunkat a „kocka-házakat”.

Ez az absztrakt építészeti alkotás Rotterdam talán legkülönlegesebb látnivalója. Piet Blom álmodta meg, ami tulajdonképpen egy kisebb város a városon belül. A földszint helyett a házak tetejének méretét növelte meg, így a földön a házak gyakorlatilag alig foglalnak helyet. A 40 egymás mellett álló ház 1984-ben készült, a tervező az épületek alját a fatörzsek, az emeletüket pedig a lombok mintájára alkotta meg.

A házak többségében laknak, de egyet a látogatók számára tartanak fenn. Izgalmas élmény belülről is megnézni, hiszen nem sokban emlékeztet egy hagyományos otthonra. Belépődíj 3 €. Egy-egy lakás 3 szintes, ami nem igazán praktikus, de tény, hogy nagyon különleges…

A kockaházak belső udvarán végigsétálva értük el a város legrégebbi kikötőjét, melynek egy része a 14. században épült. (Oude Haven) Ez ma Rotterdam egyik legnyüzsgőbb része is, ahova a helyiek szívesen járnak ebédelni, vacsorázni vagy ülnek be egy kávéra. Így tettünk mi is, ide ültünk le a csatorna partjára egy kis pihenőre…

Mögöttünk látható a Fehér Ház, Európa legelső felhőkarcolója. Illetve ez az a kis terület, ahol néhány ház épségben megmaradt a 2. világháború után. A rövid pihenő után tettünk még egy rövid sétát, majd visszaindultunk a Markthal-on keresztül. „Beugrottunk” még egy-két souvenir shopba, megnéztük késő gótikus Szent Lőrinc-katedrálist (St. Laurens), kívülről, mivel éppen be volt zárva… A templom 1449 és 1525 körül épült, a Laurens egyház egyetlen megmaradt késő gótikus épülete, mely a középkori eredetű Rotterdamot is képviseli. Sok ember számára a Laurens egyház szimbolizálja még ma is Rotterdam történelmét. Előtte látható Erasmus szobra (németalföldi humanista tudós), ami a legrégebbi épségben maradt szabadtéri alkotás.

Innen, megint a gyaloglás mellett döntve, elindultunk Rotterdam másik nevezetessége felé az Euromas nevezetű kilátóhoz, ahonnan állítólag gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt az utunk, tettünk egy-két kis kitérőt, de lényeg, ami lényeg, hogy a végén szerencsésen megtaláltuk a helyes utat.

 Az utolsó szakasz egy gyönyörű parkon keresztül vezetett (Het park), ahol, szó szerint, már toronyiránt mentünk a célunk felé. Ez az egyik legnagyobb park Rotterdamban, szépen gondozott, a parkhoz vezető úton pedig gyönyörű villa épületek sorakoztak.

A torony épülete már messziről is impozáns.

 Ez Hollandia legmagasabb tornya, ahonnan 185 m-es magasságból lehet rálátni a városra. A látogatókat a lift másodpercek alatt felrepíti a torony kilátójához, ahol nemcsak a panoráma lenyűgöző, de egy étterem és két hotel is várja a vendégeket. A Rotterdam szimbólumává vált tornyot az 1960-as kertészeti és virágkiállításra építették, ám akkoriban jóval alacsonyabb, csupán 100 m-es volt. Később döntöttek úgy, hogy további 85 m-rel megmagasítják, jelenlegi méreteit 1970-ben nyerte el.

A belépődíj 10 €. Bár a jegyvásárlásnál volt egy pici nehézségünk, mert a párom ugye odaaott egy kártyát ami egyáltalán nem működött,  mondta a srác, aztán kiderült hogy ez csupán azért van mert a hajón használt kártyát adta oda, amit ugye a hajón használunk fizetőeszköznek is, de ezzel sehol máshol nem lehet fizetni. Mivel  hamar rájöttünk, hogy ez a turpisság,  a rendes bankkártyáról már simán le tudták venni a pénzt.

A következő fotók már fent, de még csak a lépcsőházban készültek, innen lehetett kimenni a körteraszra…

A panoráma tényleg lenyűgöző fentről. Nem tudom, mennyit adnak vissza a fotók…

A terv eredetileg az volt, hogy ismét gyalog megyünk vissza a hajóra, ami mint a fotókon is látszik egy elég nagy kerülő… De aztán hamar újraterveztük, miután felfedeztük, hogy a kínai étterem-hotel mellett van egy vízitaxi állomás. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk azzal visszamenni… A stégen ki is volt írva a telefonszám, hogy melyiken lehet hívni a taxit és mivel azt ígérték, hogy 15 perc múlva ott vannak értünk, e mellett döntöttünk.

A viteldíj a New York hotelig, ami a cruise terminál mellett van, 4,5 € fejenként.

Míg várakoztunk, én csináltam pár fotót a kínai épületről, a párom pedig megette a maradék hatalmas szemű cseresznyét, amelyet még a Markthalban vásároltunk.

Jó öntés volt ismét, hogy a vízitaxit választottuk, hiszen nagyon pontosan érkezett és pár perc alatt már meg is érkeztünk. A száguldás a vízen pedig egy újabb nagyszerű élmény volt. Megjegyzem, egy fiatal hölgy vezette a taxit…

https://www.youtube.com/watch?v=IJ0INUx2EOw

Kiszállás után, néhány fotó után már vissza is érkeztünk a hajóra.

Ismét volt egy tervünk. Visszamegyünk a kabinba, lepakolunk és utána valamelyik ültetős étteremben megvacsorázunk, mert már meglehetősen éhesek voltunk az egész napi járkálás után. A 7. szinten mentünk vissza a hajóra, ahol rögtön a Jázmin étterem mellett vezetett el az utunk. Így aztán gyors újratervezés, úgy döntöttünk, hogy egyből az étterembe megyünk. Nagyon finom kínai kaját ettünk és utána már megnyugodva, regenerálódva tértünk vissza a kabinba, hogy készüljünk az esti előadásra.

A programban egy illúzionista pár szerepelt, rengeteg elnyert díjjal, és valóban nagyon színvonalas műsort adtak. hiába tudja az ember, hogy trükkök sorozatát látjuk, mégis bosszantó, hogy nem tudom, hogy hogyan csinálják…

Akkor is nagyon jó volt!

A kabinban este ismét egy törülközőből hajtogatott állat várt bennünket, szerintetek pingvin vagy fóka??

Jó éjt!

 

 

 

 

 

 

 

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.