Kezdődik az utazásunk! Debrecen – Budapest

  1. 09. 02. szombat

Most bizonyára csodálkoztok, miért írok egy „hétköznapi” Debrecen – Budapest útról?

Mindjárt megtudjátok…

Szombat délután, vonattal terveztük az utat Debrecenből, Budapestre. Meglehetősen közel lakunk az állomáshoz, mégis autóval vitt ki a fiunk, elsősorban a csomagok miatt.

Közben készítettem néhány felvételt. Először az állomás előtti parkról (Petőfi tér) – amin, valljuk be, már látszik az idő vasfoga és elég messze van a szépen gondozott, karbantartott park fogalmától.

A Wikipédiában ez áll róla:

Az első debreceni vasútvonalat 1857-ben nyitották meg, Budapest és Debrecen között. Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején több másik vonal is nyílt. Az épület a miskolcihoz hasonló volt. A Debrecen–Budapest-vonalat 1940-es években villamosították, így a vasútállomás is el lett látva felsővezetékkel. A pályaudvar 1894-ben átadott épületét a második világháború során bombatalálat érte, az új épületet 1961-ben adták át, mely nem lett olyan szép, mint elődje. Jelenleg felújításra szorul.

Úgy tünik, most jött el a felújítás ideje, mert reményeink szerint nem sokáig láthatjuk már így ezt a területet, hiszen egy nagyszabású építkezés indul, illetve a „háttér munkálatok” már el is indultak. Teljesen át fog alakulni ez a terület, egy közlekedési központ (vasút, buszpályaudvar, gépkocsi közlekedés föld alá vezetve) épül itt és ehhez kapcsolódik a Petőfi tér teljes rekonstrukciója.

Így aztán, a következő fotókon látható látvány is teljesen átalakul – a tervek szerint 2019-ben már átadják, a máris Debrecen új központjaként emlegetett városrészt…

Jó lenne, ha ezzel egyidőben a vasúti közlekedés is megújulna és végre kulturált környezetben, a mai technikákkal felszerelt, pontosan közlekedő vonatokkal utazhatnánk. Vagy ez csak hiú álom? Na, majd meglátjuk… A tervek mindenestre impozánsak:

Mindenesetre, megérkezett a vonatunk, bár a wifi nem nagyon működött rajta, de elsődleges funkcióját teljesítette, elvitt bennünket Budapestre. J

20:00 óra után érkeztünk, aztán 22:00 óra után már ágyba is kerültünk, hiszen másnap hajnali 3:30-kor kellett kelnünk. A párom be is állította az óráját, ébresztőre…

Mint később kiderült, óriási szerencsére, az én telefonomat is beállítottuk, mégpedig az unokámnak 3:40-re, hogy kivigyen bennünket a repülőtérre. Hogy miért mondom, hogy óriási szerencsére, a következő írásból megtudjátok, bár gondolom már sejtitek…

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.